Sziklaszirtre sokszor egyedül hágtam,
csábítottak ismeretlen vidékek,
a magányban mosoly volt, és remények,
egy-egy ösvényen mégis társra vágytam.
De már nem kell nekem senki, és semmi,
elfáradtam az utolsó utamon,
zárok, mint virágszirom alkonyaton,
s visszatérek magamba megpihenni.
Rabság lenne nyughatatlan lelkemnek
a csalfán lebbenő, tűnő boldogság,
kerüljön engem az izzó lobogás,
többé nem nyújtom senkinek szívemet.
Magamé vagyok, saját hullámhosszon,
sarki fény vonz, északi horizonton.
(Budapest, 2026. január 28.)
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.
