*
Játszunk engedelmest,
két olyan szerelmest,
kik tudják, hogy ez játék,
egy nagy-nagy ajándék.
Játszunk barátost,
vedd fel a kabátod,
s fedezzük fel együtt
az egész világot.
Játszunk nevetőst, síróst,
egymást mindig elbíróst,
öröm megosztósat,
bánat feloldósat.
Játszunk megengedőst,
ágyban felelgetőst…
simogatóst, csiklandozóst,
lábaink közt kutakodóst.
És játszunk gyermeki ént,
pukkasszunk lufit,
éljük meg az önfeledtség
legszebb perceit.
Játszunk Férfit és Nőt,
Királyt és Királynőt,
s egyszerű emberpárt,
gyermeket ölelőt.
Bármeddig is játszunk,
soha ne higgyük el,
hogy a szerelemnek múlnia –
egyszer múlnia kell.
*
(©Nagy Erzsébet, 2023.október)
2026.február 7. Üdvözlöm az erre járókat !🙂
Ma kaptam kézbe ezt az Antológiát, amiben ez a versem kapott helyett. Köszönöm a lehetőséget !🌻
Számomra kedves, játékos-pajkos vers, örömmel írtam.
Author: L. Nagy Erzsébet
Nagy Erzsébetnek hívnak, alkotó emberként szeretem a betűk, szavak, gondolatok világát. Tulajdonképpen már gyerekkoromtól írok – ahogy az olvasás, úgy az írás is nagy örömforrás a számomra. Szeretem megélni azt a pillanatot, amikor „megjön az ihlet”. Az annyira jó érzés ! 🙂 Szeretem, amikor megérint egy-egy téma, egy szó, egy életérzés, valamilyen saját élmény vagy mások élménye…egy kép, egy festmény…bármi és elkezd bennem dolgozni, formálódni. Megérint, aztán hagyom odabenn érlelődni. Ez változó – olykor csupán pillanatok, de lehet akár 1 nap is, akár hetek-hónapok, ezt nem én döntöm el…van olyan versem, amit évekig hordoztam a lelkemben, mire meg akart születni. Egyszer csak megérzem, hogy itt a pillanat, le kell ülni, leírni, ami érkezik, akár éjjel is. Az alkotás során átjár az öröm. Aztán van, hogy 2-3 napig még formálódik, jön egy-egy jobb, frappánsabb kifejezés…akkor azokat átírom… Szeretek játszani a betűkkel – és szeretek több műfajba is belekóstolni. Bolondosakat is írok, ahogy komolyabb hangvételűeket is. Időközben kialakult a saját stílusom, nálam nem kell azon morfondírozni, hogy „vajon, mire gondolt a költő”, mert pontosan lehet tudni. A téma persze, nem mindig kellemes, ahogy az Életben sem csak piros betűs-szívecskés napok vannak. Amit még nagyon fontosnak tartok, az az anyanyelvünk ápolása, ez szívügyem...
3 Responses
„Bármeddig is játszunk,
soha ne higgyük el,
hogy a szerelemnek múlnia –
egyszer múlnia kell.”
Bizonyos korban már bevallani is szégyen, kivéve, ha valaki a párjába szerelmes.
Szeretettel: Rita
Hm…Rita…szégyennek nem szégyen – de tény, hogy a társadalom ez irányban nem igazán elfogadó, nem igazán megértő.🔆
Kedves Erzsébet!
A fiatalok maguknak vindikálják a szerelmet. A test örekszik, de a lélek fiatal tud maradni. Van, akinél összhangban van a kettő, de nálam nincs. Álmomban mindig fiatal vagyok. Amikor írok, vagy valakit olvasok, akkor a korom változó. Egyszer írtam is arról, hogy nem tudom, hogy milyen nyolcvan évesnek lenni, mert őszintén szólva nem annyinak érzem magam. Hol 40-nek, hol 60-nak, máskor 120-nak, nálam ez mindig a hangulatomtól és az aktivításomtól függ. Van, hogy „felszántanám” még a határt, máskor a napi rutin is nehezemre esik. Aztán, mint tudjuk létezik a plátói szerelem is. Van, ami olyan, mint ha hozzám szólna, megérint, azonosulni tudok vele, és akivel azonosulni tudok, az ha férfi – sajnos annyira nem vagyok modern, hogy a nők iránt is így érezzek – az meg tudja dobogtatni a szívem. A szerelem, 💖szeretet, gyűlölet, vágy, szimpátia, unszimpátia, vonzalom, taszítás, stb. érzés, ami nem korfüggő.
Szeretettel: Rita🥰