Havas hegyek képe szemem elé tárul,
Melytől lelkem s elmém sokáig elámul,
Hogy mily kincsek léteznek eme világon,
Mily csodák rejtőznek a messzi tájakon,
Miknek szépsége akkor mutatkozik,
Ha ember a szemük elé fáradozik,
S nem csak holmi kis képeken át láthatja,
Hanem még puha kezével is foghatja.
Ó, bár most este itt lehetnél mellettem,
S a szoba erkélyén álldogálnál velem,
miközben kezeddel a kezemet fogod,
S két gyöngy szemeddel a látképet csodálod.
Majd aztán karoddal vállamat átfogod,
Fejed, mint puha párnára, reám hajtod,
S szívünket elönti az édes szeretet,
Kivezetjük szürkeségből a lelkünket,
S érezzük a lágy meleget közted s köztem,
S átjárnak minket a gyönyörök egészen.
Könyvtára lehetne annyi szép mesének,
Álmokban élő, gyönyörű képzeteknek,
S bár, kedvesem, tőlem száz napra s estre élsz,
Jön még ezer nap, mikor szállnak a csókok.
S addig meséimben mindig s örökkön élsz,
S addig verseink egymásnak örömadók
Lesznek, mik magányban oly kedves énekek,
Melyek rímes formákban életre kelnek.
Elképzelem, s már valóságban is érzem,
Hogy ajkam a tiéddel összeérintem,
Kettőnket földöntúli öröm önt el,
Az őrjöngő világ ott csöndesedik el,
S csak a pillanat él, mely bár ne múlna el,
Mely egy időtlen harmóniát énekel.
S ha velem vagy, szeretlek s nem eresztelek,
Hömpölygő könnyfolyamokban átölellek,
Lelked angyali szavakkal dédelgetném,
S nyugalomnak vidékére szíved elvinném,
Hogy a hegyes karmoktól szabad lehessen,
S szemedben a vígasznak kis lángja égjen,
Mert nékem ez a te legszebb ajándékod,
Ha mellettem boldogság fényét sugárzod.
S míg a nap fel nem ragyog, melletted lennék,
Tőled még egy lépésnyi távot se mennék,
Legyen betegség, félelem, veszedelem,
Nékünk a magunk szerelme a védelem.
Lesz még ezer év, mikor csak te vagy meg én,
Együtt hempergünk tulipánok mezején,
S majd mosolyogva, csókok közt ráébredünk,
Látomás, jóslat minden, mit elképzeltünk.
Author: Kazup-Nagy Máté
Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!