Fodrok
Ajakodnak fodrozása
Könnyebbé teszi a pírt
Mit tengernyi ér fohásza
Lelkemnek öblébe írt
Szemeidnek izzó lénye
Ezernyi vágyat kinyit
Tekinteted minden fénye
Szórja rám sugarait.
Leheleted felhőt hordoz
Keretbe zárva csodát
S ahogy hangod kacag, fodroz
Remegve vár és csodál.
Tenyeredből erek nesze
Trilláz lelkembe bele.
S kebelemnek légző szele
Vérerekkel lesz tele.
Hangod illó vágy-fuvallat
Lelkemig ér permete
S ahol imád rám borulhat
Ott ér véget termete.
Életemnek tengerében
Mint egy álom tündökölsz
S reménykedem szerelmemben
Nem délibábként gyötörsz.
Petes H. László
Author: Petes H. László
Petes László néven születtem Gyöngyös városában, elmondhatom, vérbeli hevesi vagyok, hegyek, völgyek. Mégis máshová sodort az élet, jelenleg Érd városa a lakhelyem. Még tizenéves koromban kezdtem el verselni, meg is jelentem antológiákban, de a sors elvont kissé az írástól, más szép feladatok felé. Írtam így a fióknak... Pillanatnyilag egy új élethelyzet újra előhozta bennem a vágyat az írásra, mint egy szikra és megtaláltam az Irodalmi Rádiót ahol partnerek szerzeményeimre.
