Madarak zöreje ijeszt ágakról
Reggel tájt érint lelke, áthatol
osont közelre, öledbe bájadról
szemed átitatott fájdalom
éj magján élénken átkarol
ott e, ő e, s kezei vállamon
lassan szárnyra kapnak, elszállnak
ketten tengnek el az égen
ideje járva hangnak, mit kezed szabhat
csak némán a bajnak,
alattunk mély, szorosan erkélyen
s vég napján is álomba ringat.
Author: Hebling András Ernő
Hebling András Ernő vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatója. Már gimnáziumi éveimben közel kerültem az irodalomhoz, ekkor kezdtem el verseket írni. Költészetemre különösen Radnóti Miklós, a kortárs alkotók közül pedig Somogyi Csaba versei gyakoroltak nagy hatást.