Gomba Gerda a légyölő galóca körülnézett. Mit körülnézett, inkább fölényesen fürkészve kémlelni kezdte az eget. Nagy kedvében még dalra is fakadt.
Halljátok meg a dalomat:
„Rajtam a szép kalapom, piros színű, pöttyös, fehér,
Irigyel minden virág, kalapomtól szép a világ.
Ha eső jön, nem bánom,
az esőben el nem ázom.
A nap sem süt a fejemre,
ettől jó a gomba kedve.”
Az eső tényleg esni kezdett. Egy kis szöcske ugrált a gomba felé.
– Hadd bújjak a kalapod alá, amíg az eső el nem áll.
– Hogy ne, még csak ez kellene. Nyakamon csipkés gallér, te nem lehetsz gavallér. – mondta Gomba Gerda.
Mikor az ég kitisztult, egy pillangó szállt arra. Alig bírt repülni, mert vizes volt a szárnya.
– Hadd szálljak a kalapodra, ne légy kérlek bolondgomba.
– Takarodj! – szólt Gomba Gerda.
Tőle távolabb álltak a barna színű gombák, egyszínű drapp kalapban. Egy darabig tűrték Gomba Gerda gorombáskodását.
Gomba Gizi, a hosszúlábú őzlábgomba és barátja Gomba Géza, a kiscsiperke így szóltak.
– Nagyra vagy a piros kalapoddal, ráncos galléroddal. Nem látod? Nem kellesz senkinek! Mindenki elkerül. Tőled még az emberek is félnek, nem mernek hozzád nyúlni. – mondták szinte egyszerre.
– Talán azért, mert szép vagyok! Csak gyönyörködnek bennem! – felelte Gomba Gerda.
– Hát még ezt sem tudod? Mérged mérges! Tudja meg hát, aki él. Piros kalap, csipkegallér mit sem ér!
Author: Kissné Kustor Franciska
1970-ben születtem Csornán, egy kis faluban nőttem fel. Győrben érettségiztem, eddigi életemet a gyerekekkel való foglalkozás töltötte ki. Két felnőtt gyermekem van, boldog házasságban élek. Gyermekkorom magányát fantáziám és gazdag képzeletem segítségével tettem felejthetetlenné. Elfoglalt szülők helyett a nagymamám minden este felolvasott, innen ered a könyvek szeretete. Kamasz koromban próbálkoztam először versek írásával. Az érzések szavakba öntése segített át a nehézségeken. Majd jöttek a novellák. Csak arról tudok írni, ami megérint, ami foglalkoztat. Küldtem be novellát a http://ahetedik.hu –ra, ahol több művem megjelent. Negyven éves korom körül születtek az első mesék, mára már több kötetre valót írtam. Rájöttem, ez a fajta önkifejezés áll a legközelebb hozzám. Valahol mindig ott él bennem a kislány. Így könnyen belehelyezkedem az ő világukba. Visszajelzést, elismerést tőlük kapok. Gyógypedagógiai asszisztensként dolgozom, eleinte óvodában, már 6 éve iskolában. Rajzórákon sokszor a meséimről rajzolnak a gyerekek. Színdarabokat is írtam, amit nagy örömmel adtak elő. Ez a legnagyobb siker számomra. Pályázatra meséket most küldtem be először. Örülök a lehetőségnek, hogy nyomtatásban is jelenhetnek meg mesék.