Emlékeztetsz valakire

Némán a tükör előtt állva keresem,
Ki a kitartást egykor adta nekem.
Mikor az erő még csak vágyálom,
A tudás aranyát birtokló kánon.
Ha azt mondod nekem, ilyenné válok,
Felteszem a kérdést: Mikor, milyen áron?

Gyerekként azt hittem, az élet ilyen,
Hatalmat lóbáló félelem.
Pengeélen táncoló centiméterek,
Másodperceken múló történetek.
Óriási tévedés azt hinni, igen,
Nem múlik máson, csak hiten.

Falba vájt képkereteken látva,
Úgy tűnik, ez csupán csak látszat.
Polaroidok tárháza,
Nemtetszések kavalkádja.
Porig hajszolt erőt lesve,
Honnan tudod, mikor jössz te?

Felnőve már úgy látom, lehet,
Lehetséges hinni valamiben.
Láthatod magad boldogan nevetve,
A gyerekkori énedre tekintve.
Bizakodhatsz a jobb reményében,
Akkor is, ha közben félsz a sötétben.

Végül talán visszatekintve rájössz,
Az erőd valójában a téged hajtó tűz.
Mindig is ott volt benned,
Arra várva, hogy kiteljesedjen.
És ha esetleg izgatottan fürkészed az eget,
Annyira emlékeztetsz valakire.

2026. január 14.

Nikolics Petra
Author: Nikolics Petra

„Akkor még nem tudtam, viszont most itt vagyok neked, És megígérem Kicsi Én, már mindig veled leszek.” Szia, Petra vagyok.✨ A fentebb olvasható részlet egy 2024 februárjában született versemből származik. Aki írt már bármit élete során, talán tapasztalta, hogy egy-egy mű mennyire személyes tud lenni, szinte meztelennek érezhetjük magunkat tőle. Éppen ezért, akkoriban még csak a telefonom jegyzettömbjével, illetve a naplómmal osztottam meg ezeket. A 2025-ös év azonban ráébresztett arra, hogy mennyire rövid is az élet valójában, így megfogadtam, hogy nem félek megmutatni, ki is vagyok igazán, hiszen a hasonló szívek felismerik egymást. Bár még mindig keresem önmagam, úgy érzem, egyre közelebb állok ahhoz, akivé válhatok. Írásaimmal erőt szeretnék adni, illetve éreztetni, hogy senki sincsen egyedül. Szeretném, ha egyre többen hinnénk abban, hogy minden érzés – függetlenül attól, hogy értjük-e vagy sem – valid, és sosem szégyellni való. Mert néha mindannyiunknak szüksége van mankókra a kapaszkodáshoz.🦋 2005. 03. 19. Instagram: n__petraaa

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Távolság Tartva

  Távolság Tartva Valahogy mindig kilógok a történetből – talán mert nem írták meg rendesen a szerepem. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy

Teljes bejegyzés »

Ajtó a hithez

   Ajtó a hithez   Az Isten házában neked minden ajtó nyitva áll.   A templom oltárán az égi fény a hitről mesél.   Száz

Teljes bejegyzés »

Magyar hazánk

   Magyar hazánk   Az ékes Magyarhon büszkén őrzi a múlt csodáit.   A haza mindenkor. Ezt vésd kőbe! Mert ő érted él.   Egy

Teljes bejegyzés »

Az én hazám

  Az én hazám   Egy porszem a magyar haza földjén nekem a minden.   A magyar szép honban az évszakok varázsa hódít.   A

Teljes bejegyzés »

Kovács Gergely: A kert

      Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt

Teljes bejegyzés »

Pár lépésre a lélektől

Pár lépésre a lélektől   Tudatomba szökik az izgalom, Lassan hozzá indulok; Remeg minden testrészem, Majd elájulok.   Hozzám szól egy hang, Indulj el te

Teljes bejegyzés »