Szemed csillog,
szádon mosoly.
Ma jó a kedved,
örülsz, látom,
De szeretném tudni,
vajon kinek?
Nekem-e, vagy másnak?
De az sem mindegy,
ajkad csókra,
kezed frigyre,
mikor s kinek nyújtod?
S döntésedben értelem,
vagy érzelem,
az mi döntően fontos?
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
Egy válasz
Kedves Tonió!
A szerelemben gyakorta az érzelem dönt, bár bölcsebb az, aki értelemmel választ társat.
Tetszéssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita🥰