A láthatatlan egyház
Valami tört a csend mögött,
nem szólt harang, nem zengett ég,
csak bennem sírt egy ősi rend,
s a hit lett hirtelen sötét.
Kő nem repedt, csak lélek ing,
csak árnyak nőttek halkan fel,
s kik fényt ígértek egykoron,
most éjjel írtak törvénnyel.
Van egy Egyház, mit szem nem lát,
nem fal, nem pad, nem rideg szó,
csak rezdülés a mélyben ott,
hol minden bűn visszhangot szól.
Ha ők buknak, az ég is fáj,
a csend nehéz, az ima vér,
egy titkos seb nyílik tovább,
mit nem gyógyít sem föld, sem ég.
S én állok itt, e törésben,
nem szentként, csak mint vándor én,
ki látta hullni a „szentet”,
s mégis hisz valami fényén.
Mert nem ők az Egyház – nem ők,
nem kéz, mi bánt, nem szó, mi csal,
hanem mi bennünk él tovább:
egy tiszta láng – ha megmarad.
Author: Tóth Brigitta
Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...