Reggel gőzölög a csésze kávém,
illatával nyújtózik lassan az árnyék.
Fáradt szemem álomország peremén billeg,
de egy korty után a világ már nem is olyan hideg.
Beszélgetések halk, hű kísérője ő,
s a munkaközben a kávészünet a pihenőidő.
Apró, lopott pillanatok elengedhetetlen társa lett,
és aki téged egyszer megízlel, az előbb utóbb megszeret.
Ahány ember él, annyi íz és varázs,
minden csészében más történet és szokás.
Van ki erősen, feketén, van ki lágyan, tejjel issza,
de egy korty után a homályos, fáradt tekintet újra tiszta.
Egy pillanatra lehunyódik a szemem,
mesék mezején sétál kávégőzös szellemem.
A gondolataim szökdelnek a tejszínhabos tájon át,
mintha az idő itt nem számítana, egyáltalán nem halad tovább.
Aztán a szemem újra kinyílik és szaladok,
a napi teher már nem fog rajtam, ismét mosolygok.
Bennem maradt a halk, habos, kávéillattal telt édes emlék,
egy nehéz, hosszú napon testnek és léleknek ez az igazi menedék.
Author: Nagypál B. Rebeka
Nagypál-Buduczki Rebeka vagyok, jelenleg gyógypedagógus és állattenyésztő. Egy Tisza melletti kisvárosban születtem, majd később innen kerültem fel Budapestre. Tanulmányaim befejeztével visszahúzott a szívem, ezért hazaköltöztem Csongrádra. Itt élt a nagymamám is, akinek köszönhetem a költészet szeretetét. Tőle tanultam a versírás fortélyait. A környezetem mindig mérföldkövet jelent alkotásaiban. A novellák az elmúlt 3 évben ragadtak magukkal. Számomra az írás nem más, mint hallhatatlan gondolatok papírra vetése.
