Mindennek az elején a szenvedély felemésztett,
Szinte éreztem, ahogyan a szemed széjjeltépett.
Belül valami visszakozott, de nem tágítottam,
Éjjelente a plafont bámulva, szüntelenül áhítoztam.
Hirtelen viszont megváltoztál, hiszen már nem engem,
Nem csakis engem néztél, mert szemed máson leltem.
Igaz, lopva tetted,
Tudom…, tudom, nem úgy értetted.
Elvégre nézz rám, átlagos, dundi, idétlen,
Pusztán csak egy kislány rózsával a kezében.
De ő minden volt, ami én nem lehettem,
Bármennyire próbálkoztam egyszerűen nem tehettem.
Így hát maradtam az álmodozás hercegnője,
Legalább lehetek magamnak az örökös megmentője.
Történeteimben én szabhatom meg a herceget,
Ki ismerni fogja megrepedt, esetlen lelkemet.
Virággal köszönt és édes csókokkal áraszt el,
Míg te a kétszínű emberek között elvérzel.
De ne hidd, hogy én, kit szívemnek saját
Ketrecébe tettél, neked kívánja az ég baját.
Lelkem mélyéből előszedett rózsáimat adom búcsúképpen,
Hogy el nem múló, fojtogató emlékem elkísérjen.
Tövisei oly mélyen szúródjanak ujjbegyeidbe,
Szíved ne vágyjon soha többet arra az átkozott szerelemre.
Én pedig sós könnyeimet nyelve fordulok vissza ahhoz,
Ki a marcangoló, égető kötelek közül lassan oldoz
S közben visszapillantok még egyszer véres testedre
lenézve
Máskor jobban vigyázz szemedre!
Author: Nemes Anna Boglárka
Nemes Anna Boglárka vagyok, egy fiatal író. Táncosként, illetve tánctanárként helyezkedtem el a világban, de a klasszikus zene sem áll messze a szívemtől, ugyanis gyerekkorom óta zongorázom. Bár előadóművészként azt tanítják, hogy a színpadon teljesedjek ki, mégis, amit a lelkem legmélyén érzek, csak a verseim soraiban tudom kifejezni. Ez a készség lenyugtat és átsegít a nehéz napokon. Kezdetben terápiás jelleggel fogalmaztam meg a gondolataimat és vetettem papírra. Viszont nem sokkal később a középiskolás magyar tanárom felfigyelt rám. Neki köszönhetem, hogy nem hagytam annyiban ezt az egészet és robogok tovább az álmaim és céljaim felé! „Mindenki elérhet valamit, ha kellő erővel próbálkozik.” – Robert Downey Jr.