Bajroni Márton
Költészet világnapján
Ma a szavak nem sietnek sehová,
megállnak egy fényes ablak alatt,
és úgy néznek be a világra,
mint régi barátok,
akik még emlékeznek ránk.
Ma a csönd mögött valami moccan,
és minden kimondott szó mögött
ott rezeg valami régebbi igazság:
egy könny,
egy érintés,
egy el nem küldött levél.
A vers nem hangos.
Nem kér helyet az asztalfőn.
Csak leül mellénk szelíden,
és mire észrevennénk,
már másként hallgatunk.
Mert vannak napok,
amikor a világ egy pillanatra
kimondhatónak tűnik –
aztán megint
csak egy vers marad utána.
Author: Bajroni Márton
A szövegek többnyire ott keletkeznek, ahol az egyéni tapasztalat és a rendszer nyelve nem illeszkedik egymáshoz. Nem ítéletként, hanem megfigyelésként: annak rögzítéseként, ami akkor is megtörténik, ha senki nem nevezi meg. Az érdekel, amikor a szabályok működnek, mégis marad bennük egy repedés — és azon keresztül egyszer csak látszani kezd valami emberi, testi, esendő. A humor ezekben az írásokban nem cél, hanem eszköz: finom eltolás, amely láthatóvá teszi a feszültséget anélkül, hogy feloldaná, és segít közel maradni ahhoz, ami kényelmetlen. Próza és líra különböző formák, de azonos működésmódból indulnak: a szöveg akkor él igazán, amikor leválik a szerzőről, és idegen hangon is megtartja az igazságát.