Ki hozza vissza a pillanatot,
aminek neve nem, de súlya volt?
A sok feledhetetlen emlékű szót,
azokból is, ha többet nem, legalább az utolsót.
„Soha azelőtt, soha azután
érzés”, amiből más nem marad,
mint csend, ami mögötte tovasuhan
őrizetlen: előtte már ajtó-ablak nyitva van.
Szöktükből visszafordulnak talán
bűnökben megbotlott angyalok,
de előttük hosszú lépcsőn magas fokok –
kifutó ez, s vonulnak rajta, mint szépek és boldogok.
Az összes titkuk leleplezetlen:
szendergő szomorúságukban a
hosszú úton eltévesztett léptek
emléke mögöttük, de itt maradtak a miértek.
Különös tájon különös álom
már csak a kikezdhetetlen
tökéletes pillanat, béke és vágy keveréke…
Bizalom volt, mindennek menedéke,
egész élet pillanatba sűrített reménye,
elvarratlan szálakkal megkezdett,
majd félbehagyott minta
volt az a pillanat…
Ki hozza vissza?
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.