Ölni, vagy szeretni

Felébredtem és rád gondoltam,
hát fogtam egy puskát, és elindultam,
hogy megkeresselek.

Vársz a parton, papírra írtad,
fegyver lesz nálam, nem tudhattad,
én sem, hogy kést vittél.

Fekszünk a fűben, az eget nézzük,
összekulcsolódik a kezünk.
Ezer év együtt nyomja a lelkünk,
és még nem döntöttünk,
hogy ölünk, vagy szeretünk.

Ott a parton egymásra leltünk,
mindketten egy titkot rejtünk
a másik elől.

Te a véremre vágysz,
én a véredre vágyom,
de veled kéne meghalni tán.

És most f<span;>ekszünk a fűben, az eget nézzük,
összekulcsolódik a kezünk.
Ezer év együtt nyomja a lelkünk,
és még nem döntöttünk,
hogy ölünk, vagy szeretünk.

Mire leszáll az est talán dűlőre jutunk,
együtt élünk, vagy együtt halunk,
az ördög még vár.

Nálad a kés, nálam a puska,
némán várjuk, hogy valaki súgna
míg öleljük egymást.

Veress Zita
Author: Veress Zita

Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Egy vakáció emléke

Egy vakáció emléke   A csodálatos kisközség, Erdőkertes volt gyermekkorom legszebb állomása. Az általános iskolai tanulmányaimat ott végeztem el a hetvenes évek elején. Nyaranta a

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

A Nyár követelte

Szerelmet követelt a Nyár magának. A világot bejárva, tombolva kereste. Térdre hullva adta az ember lányát urának, s a Nyár ölelő karjai között porrá égette.

Teljes bejegyzés »

A kopasz birka

* Volt is meg nem is, jobbra is meg balra is, egy bokor alól csendes hüppögés, szipákolás, sírás hallatszott. Késő őszre járt az idő, hűvös

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Lustaság

Rózsa Iván: Lustaság „Jeder normaler Mensch ist faul!” – szokta mondogatni Arnold Meier, német barátunk. Vagyis: „Minden normális ember lusta!” Én sem vagyok rest olykor

Teljes bejegyzés »