Tündére vagy a Tiszának.
Aludj, aludj mélyen édesem, csak aludj édesen.
Álmodat őrzöm, vigyázom, óvom, úgy alszom éberen.
Járd be a mesék birodalmát Kedvesem.
Ott megyek melletted, veled, nesztelen.
Itt nincsenek se lidércek, se árnyak.
Kedves manók és tündérek várnak.
Várnak igen, igen már téged várnak.
Szóltam, hogy tündére vagy a Tiszának.
Gyere és csak legyünk együtt itt kicsit.
Tündér vagy bátran enged ki szárnyaid.
Nézd mennyi szitakötő és pillangó van itt.
Virágos rét, árnyékotadó fák, ott egy Tiszai ladik.
Növények, és víznek világa, friss levegő és pára.
Csókokat lopok tőled a szivárvány alatt állva.
Édes ajkaidról cseppenő, illatos méz cseppek.
Istenem ne! Ne, csak én fel ne ébredjek.
Látom ahogy futsz és csalsz magad után.
Habokban mártózunk, meztelen vagyunk már.
Mosolyogsz, kacagsz, csillan tekinteted, rám fonod karod.
Remélem te engem, mert én téged és mást, már nem akarok.
Nászunkat lejtjük, a selymesen simogató vízbe.
Kéjes tánc mit járunk, kábult, mámorban egyesülve.
Tündérek és madarak varázslatos dalára.
Menjünk, gyere, fel a magasba, felhők közé szállva.
Fentről jobban látszik minden, a gólyák, hogy kutatnak.
Békák után járnak, csobban a víz, és már nyoma sincs a rabló halaknak.
Gémek és társai, az ott talán kárókatona.
Ha nekem adod szíved nem engedlek el soha.
2026.02.03.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!
