Múzsám maradsz
Más nem lehetsz
Meg nem kaphatsz
Mert mást szeretsz
Feléd megyek
Messziről kerüllek
Sötét lehet
A víz, mibe merülgetsz
Tó tükrében
Szárad emléked
Napfénynek vetülése
Ábrándja a reménynek
Parton várok
Mint száműzött
Csillag mámor
Mi rég elszökött
Szélnek mondom
Mit nem lehet
Nevet suttog
Képzeletem
Kezem üres
Szívem tele
Te vagy benne
De nem velem
Nem könyörgök
Nem kérdezek
Seb mélyéről
Rímet veszek
Múzsám maradsz
Csak papíron
A valóságban
Úgy sem bírom
Múzsám maradsz
Még egy pillanatra
Versben hamvadsz
S kinyílsz pirkadatra
Feléd mennék
El nem érlek
Szerethetnél
S én is szeretnélek
De inkább égek
Mint könyörgök
Ha nem enyém vagy, az Éjtől félek
Hullámpartot török
Múzsám maradsz
De ott maradsz —
A lap szélén,
Egyedül a legvégén.
Author: Czermann Olivér
Egy fiatal költő, író és örök vándor vagyok, aki a világ romjain, szerelmeinek csendjein és az idő apró kavicsain keresztül próbálja megérteni önmagát. Az írói nevem Oczeanus – egy név, mely a tenger és az alkony határvonalát idézi: azt a pillanatot, amikor a Nap utolsó sugara még megcsillan a vízen, mielőtt elmerül az emlékezet sötétjében. Írásaim középpontjában az elmúlás szépsége, a felejtéssel való küzdelem és a szerelem – vagy éppen annak hiánya – állnak. Gyakran nyúlok a klasszikus Róma és Hellász motívumaihoz, ahhoz a világhoz, ahol még hittek a szavak súlyában, a hősök végzetében és az istenek válaszaiban. Műveim – legyenek azok levelek, költemények vagy lírai regények – belső időutazások lapjai. Olyan naplók, ahol hajdani tábornokok, elfeledett szerelmek és őszi levelek ugyanazt kérdezik: Mi marad belőlünk, ha már csak a szél az, ami képes emlékezni ránk? Minden sorom célja ugyanaz: meghaladni a felejtést.
