Valamikor, nem is olyan régen, egyszer, nem is akkor, hanem lehet tegnap, vagy inkább ma, talán holnap…bandukoltam az égi fellegek könyvtárába és összefutottam a mi régi Petrovics barátunkkal.
- Sándorom! Hogy s mint, nyár óta nem láttalak? Viszket-e még? Gyerekek nőnek-e, Júlia mesél-e nekik Andersenest?
- Óóóh hát azóta sok minden történt, hiába a mező, a csatatér áldott fövenye…végül ide kerültem a fellegekbe.
- Ne is szabadkozz, Segesvár se a régi, ürgék játszanak, azon a mezőn s még magyar szó sem gyakran hallik..
- Mit nem mondasz, viccelődj csak, de tudnod kell, Bem nem tűri a hazugságot.
- Isten ments, hogy is merném. Képzeld újra dicső lettél, te vagy a hangja, a mennyei szószólója egy pártnak, politikai szleng lett jó pár sorod.
- Szleng? Hmmm. Legyen, csinálják a hazáért mindenáron. Csak óvatosan, ne legyen Szabadszállás! Tudod Nagy Károly szelleme. Milyen párt is ez?
- Dráva.
- Ó! Habzik a talpam alatt, csiklandozza az ár, dicső utódok!
- Van más is a Duna partján, fent a várban.
- Micsoda! Táncsics? Király?
- Neeem egészen, de ott egy másik párt trónol.
- Másik. De jó! Több párt vitázik a hazáért, micsoda nagy dolgok lesznek ebből, edződik a demokrácia, a SZABADSÁG!
- Öööö bocsáss meg, de el kell, mondjam, hogy ezek nem a hazáért eddzenek, hanem egymás ellen vonnak kardot.
- Nem? Nem magyarok ezek?
- Legalábbis azt mondják. Például ijesztgetnek az oroszokkal, az angolokkal, a franciákkal, a perzsákkal…
- Miért? Dicső hazánk ennyi minden fenyegeti? Nem volt elég hősi vérünk, hiába ontottuk számolatlan?!
- Az ifjak a Tiszában fürödnek, az idősb Dunába. Mégis csatakosak, tiszták nem tudnak lenni. A fenyegetést mindegyik máshogy értelmezi.
- Bolondok ezek, ez a gyönyörű haza, az alföld, a Tisza, a Pilvax, ahol Arany oly zamatosan öntötte dalba Toldi dicső voltát…
- Nincs már ilyen, egy költő sem mossa le a gyalázatot. Senki nem mondja meg hány hét a világ, színes ceruzákkal sem játszanak…
- Várj csak! Attila gyere csak ide, mond csak meg hány hét a világ?
- Attila?
- Persze-persze, hogy ő. A mama rám bízta, én meg idevettem magam mellé, mert itt a helye. No mondjad Attika!
- Amennyiben a kugler 5 Ft, akkor a világ pontosan te vagy.
- Énnn?
- Te. TE bolond.
Author: Petes H. László
Petes László néven születtem Gyöngyös városában, elmondhatom, vérbeli hevesi vagyok, hegyek, völgyek. Mégis máshová sodort az élet, jelenleg Érd városa a lakhelyem. Még tizenéves koromban kezdtem el verselni, meg is jelentem antológiákban, de a sors elvont kissé az írástól, más szép feladatok felé. Írtam így a fióknak... Pillanatnyilag egy új élethelyzet újra előhozta bennem a vágyat az írásra, mint egy szikra és megtaláltam az Irodalmi Rádiót ahol partnerek szerzeményeimre.

2 Responses
Remek szatíra, tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Azt gondoltam, folytatom. Ajánlom figyelmedbe.
Laca