Alföldi tél, de csodás…
Szívemhez nőtt e fagyos látomás.
A hó alatt is él a puszta lelke,
Minden nesz és árnyék mesél benne.
Oh, hogy vártam már, hogy elmúljon az ősz,
Édes hangú várakozást hozott a tél elő.
Suhanó pelyhek szállnak előttem sorban,
Fehérbe boruló pusztát látok mostan.
Csupasz tölgyek csak az utak mentén állnak,
A hársfa sem emlékeztet már a nyárra.
A platán és nyírfa is szelíden sóhajt,
Fáradt mozdulattal mond egy óhajt.
Deres a föld, fagyott minden fűszál,
Nekem így is csodálatos az alföldi táj.
Szeretem a távolban a nyájakat nézni,
A réti héja sem fog a hidegtől félni.
A széna bálák most is szilárdan várnak,
Sok jószágot reménnyel táplálnak.
Birkák, szarvasmarhák, lovak örömére,
Szárított fű illata száll a vidékre.
Oh a puszta, az alföldi táj…
A vacogó hidegben is, de csodás…
Az ürgéknek is otthon a fülöpházi puszta
Dűnék sorakoznak a széllel dacolva.
Szikes tavak tükrén jégpáncél csillan,
A vadludak hangja messzire villan.
Kékes árnyak közt lépked a gém egyet,
A szikes földön ringatja a csendet.
Szürke, ezüst, fehér és kék,
Páncéllá változó csupasz tél.
Fácánok hangja rikolt messze,
Ők is várják a napfényt egyszer.
Vadludak szállnak, hangjuk messze zeng,
Mint kürtszó, mely a pusztán átlebeg.
Télcsendben visszhangzik minden kiáltás,
A fagyos ég alatt száll e csodás látomás.
Remegő ágak és kopár síkság,
Melyre a fehér paplan korán leszáll,
Hóval üdvözöl minket a téli Alföld,
Melegséget ad e szép magyar föld.
Author: Pintér Tünde
Művészeti grafikus vagyok, aki fest, rajzol, mesél – és mindezt szenvedéllyel teszi. Gyerekkorom óta írok verseket, meséket, történeteket, az alkotás számomra belső szükséglet, egyfajta lélegzés. A szavak és a képek nálam kéz a kézben járnak: grafikáim gyakran mesélnek, történeteim pedig képeket festenek az olvasó lelkében. Szeretem a nyugtató, lélekemelő meséket, és különösen közel állnak hozzám József Attila és Ady Endre versei – mélységük, zeneiségük és emberközeliségük inspirál. Rajongok Sissi királynőért, naplójáért és verseiért is – érzékenysége és szabadságvágya sok szempontból rokonságot ébreszt bennem. Készítettem egy afrikai mesekönyvet, amelyhez saját illusztrációkat és egy színezőkönyvet is terveztem, illetve könyvjelzőket és naptárat is – célom, hogy ez a mű eljusson gyerekekhez, fiatalokhoz és felnőttekhez egyaránt. Hiszem, hogy a mese nem korhoz kötött, hanem szívhez. Grafikáimat kiállításokon is bemutatom, szívesen rajzolok városokat, gyerekrajz-hatású kompozíciókat, természet ihlette motívumokat. Novelláimat és verseimet több pályázatra is beküldtem már és örömmel tapasztalom, hogy egyre több helyen nyitottak az eredeti, személyes hangra. Alkotóként arra törekszem, hogy történeteimmel, képeimmel és verseimmel minden olvasót megszólítsak – gyerekeket, ifjakat, felnőtteket. Nem szeretném, ha csak néhány emberhez jutna el, hanem azt, hogy mindenki találjon benne valamit, ami megérinti. Örömmel csatlakozom az Irodalmi Rádió alkotói közösségéhez, hogy megosszam műveimet és inspirálódjak mások munkáiból. Számomra...
