Fűzfák hajolnak a szélnek alázva,
Dér ül az ágon, mint gyöngyök varázsa.
A hóesés táncol, puha, fehér fátyol,
Napfény csillan rajta, aranyszínű mámor.
Ürgék lapulnak a földalatti házban,
Rókák suhannak a nádas határban.
A héja köröz, mint árnyék az égen,
Fagyos a lég, de él minden lélek.
A puszta nem alszik, csak csendben figyel,
A hó alatt dobban a szív, ha nem is hiszed.
A jég roppanása mesét suttog éjjel,
A fűzfa sóhajt a széllel, zenével.
A nap és a hó most együtt ragyognak,
Fény és fehérség egymásba olvadnak.
A nyúl nyomot hagy a friss, puha hóban,
A róka követi, nesztelen, csöndben, sorban.
A szikes tavak tükrén jégvirág pattan,
A gém kecsesen lépdel rajta lassan.
A fácán rikolt, és a vadlúd kiált egyet,
A télben a puszta új életbe kezdett.
Fűszál hegyén jégcsillag pihen,
Mint apró táncos, ki fénnyel figyel.
A hajnal lehelte rá a varázst,
Kristályba zárta az éjszaka dalát.
Puha a hó, mint selymes lepel,
A tájra hull, s a világ megremeg.
Száll, mint álom, fehér csillagokban,
A puszta lélegzik halk sóhajokban.
Ürge szökell, mint árnyék a fényben,
Róka lohol mögötte, nesztelen lépdel.
A hó felpattan, mint habos patak,
A menekülésben minden szív szakad.
Vaddisznó anyja fekszik a sárban,
Kicsinyeit óvja, meleggel, bátran.
A testével fűt, a szívével véd,
A télben az élet így gyújt reményt.
Szarvas lépdel a fagyott mezőn,
Szeme a távolba néz merengőn.
A hóban nyomot hagy, mélyet, tisztát,
A túlélésért járja az Alföld titkát.
A hajnal fénye jégcsillagot ringat,
Fűszál hegyén egy apró álom villant.
A tél lehelte, s megőrizte titkát —
Egy kristályba zárt jégcsillagon át.
Author: Pintér Tünde
Művészeti grafikus vagyok, aki fest, rajzol, mesél – és mindezt szenvedéllyel teszi. Gyerekkorom óta írok verseket, meséket, történeteket, az alkotás számomra belső szükséglet, egyfajta lélegzés. A szavak és a képek nálam kéz a kézben járnak: grafikáim gyakran mesélnek, történeteim pedig képeket festenek az olvasó lelkében. Szeretem a nyugtató, lélekemelő meséket, és különösen közel állnak hozzám József Attila és Ady Endre versei – mélységük, zeneiségük és emberközeliségük inspirál. Rajongok Sissi királynőért, naplójáért és verseiért is – érzékenysége és szabadságvágya sok szempontból rokonságot ébreszt bennem. Készítettem egy afrikai mesekönyvet, amelyhez saját illusztrációkat és egy színezőkönyvet is terveztem, illetve könyvjelzőket és naptárat is – célom, hogy ez a mű eljusson gyerekekhez, fiatalokhoz és felnőttekhez egyaránt. Hiszem, hogy a mese nem korhoz kötött, hanem szívhez. Grafikáimat kiállításokon is bemutatom, szívesen rajzolok városokat, gyerekrajz-hatású kompozíciókat, természet ihlette motívumokat. Novelláimat és verseimet több pályázatra is beküldtem már és örömmel tapasztalom, hogy egyre több helyen nyitottak az eredeti, személyes hangra. Alkotóként arra törekszem, hogy történeteimmel, képeimmel és verseimmel minden olvasót megszólítsak – gyerekeket, ifjakat, felnőtteket. Nem szeretném, ha csak néhány emberhez jutna el, hanem azt, hogy mindenki találjon benne valamit, ami megérinti. Örömmel csatlakozom az Irodalmi Rádió alkotói közösségéhez, hogy megosszam műveimet és inspirálódjak mások munkáiból. Számomra...