Csend lett nevetésed, emléked halk szonár,
üres napok telnek, szobám néma, kopár.
Régi, tiszta érzés helyén szél sírdogál,
nem maradt ott semmi, csak egy rideg mocsár.
Kattogó órajel, megfagyott az idő,
árnyként feszít bennem egy mérgezett tüske,
Kemény arcod a szívnek, ami büszke,
fájdalmas látvány volt, mint egy hűvös sírkő.
Kíméletlen szavad váratlanul ütött,
mint bánya-sújtólég, robbanva érkezett,
Égetett mindent, a bizalom hamu lett,
mögötte a remény is hiába küzdött.
De majd gyógyító virág virít a mezőn,
akkor az megnyugtat, kiszárad a mocsár,
és dalt visz fölötte egy zümmögő bogár:
Eltűnik a bús köd, s szólhatsz újra csengőn.
Budapest, 2026. április 19.
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.
