Fáj a város harca, sok lüktető fénye,
Bár lennék csak porszem, ágyam földnek kérge.
Élnék kies tájban, mint egy kék vadvirág,
Mely csillagtető alatt iszik holdsugárt.
Távol a zajoktól, lakatlan szigeten,
Láncokat levetve, úsznék a tengerben.
Szellő lobogna ott, altató dalokkal,
Válnék én is egybe, tajtékos habokkal.
Remeteként járnék, ott is magányosan,
Láng szülte sas suhohna új világomban.
S fénnyel telítődne az erdei élet,
Hol teremtés titkát rejti el a végzet.
Megszólít a puszta lét egyszerűsége,
Elég nekem, amit ad a föld és méhe.
Nem kell a bőségnek csillogó látszata,
Rám borul már a természet alázata.
Vért iszik a nap, mert ez az élet rendje,
Az enyészet bolygónk kemény, zord kegyelme.
Testünk elfárad, és elnyeli a mélység,
Hogy miért is vagyunk, az még egy nagy kérdés.
Budapest, 2026. április 1.
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.