Megadott szavakkal próza

Erzsébetnek szeretettel!

Megadott szavak: hangya, gyöngyvirág, kályha, kapanyél, rigó, farkas, városnézés, metrólépcső, luftballon, hegedű.

Kedves Barátnőm!

Bár régen váltottunk egymással eszmecserét, túl sok minden nem történt velem az utóbbi időben. Tudod az a szomszédom, akinek,  úgy mond „kilóg a szájából a kapanyél” farkasnak nézte a német juhász kutyát, melyet a fiú unokám kapott a születésnapjára, mert ez volt minden vágya. Ők lakásban élnek, így a kutyus nálam van a kis kertes házikómban. Még csak néhány hónapos, játékos, emiatt vigyázni kell vele, mert mindent szétrág.

Laci unokám boldogan viszi pórázon, de a közelben levő erdőszélen szabadon engedi és ott tanítja engedelmességre is. Mindig visz egy kis műcsontot, amit eldob és Burkus azt visszahozza neki.

Reggelente rigó énekre ébredek és bár már nyílik a kis kertemben a gyöngyvirág is, olykor még mindig be kell fűteni a kályhába.

Sajnos már a hangyák is megjelentek, ráadásul a fürdőszobában, fogalmam sincs, hogy mit találnak ott, hiszen soha nem viszünk oda ennivalót, még egy morzsára se lelhetnek.

A nyugdíjas klubbal városnézésre mentünk. Már rég utaztam metróval, most döbbentem rá, hogy nem érzem biztonságba magam a metrólépcsőn. Hát, hiába ez már szintén a korral jár. Nemrég még sétáltam azon le- és felfelé is, most meg szédülök, ha a mélységbe nézek. Megvárom, hogy valaki előttem lépjen rá, hogy őt lássam, ne a lépcső alját.

A másik szomszédomban, tudod, ahol szintén vannak gyerekek, születésnapi zsúrt rendeztek. Rengetek luftballon hirdette a nagy eseményt, amely azért is volt különleges, mert az ünnepelt hegedűn játszott. Nagyon tehetséges gyerek, már versenyeken is nyert. Jó tudni, hogy ilyen fiatalok is vannak, akiket érdekel a művészet, nem csak az okos telefont nyomkodják.

Nagyjából ennyi, amit írni tudok. A kisebb bajokat leszámítva jól vagyok, még el tudom magam látni, a kis kertben dolgozgatni. Naponta főzök ráadásul mindig olyant, amit Lacika is szeret, mert mióta megvettem Burkust a suli után egyenesen hozzám jön.

Neked is jó egészséget kívánok és várom mielőbbi válaszod!

Szeretettel: Rita

Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.