pazar élmények örömorgiája –
hátonfekvő késhegyen táncolva
továbbálmodom torokszakadásban megtört hajnalom.
S ha hazudsz, azt is megtudom,
mert csókod íze ilyenkor fájdalom,
ártalom, ráncos kéz; redős fa az élet,
sokszor félbetép, s kényszerít, hogy továbblépjek.
Homokdűnékbe fúrom az ujjvégeim árkát,
s ha hazudni kell hát hazudom vágyaim világát…
Te vagy az ánizsom.
hallom, ahogy súgod a nárciszok nyelvén
habhullámokba burkolt cseresznyeszeplők
csókmámorjaid végén.
Hiányzik a bőröd oly hihetetlen bársonytapintása,
napsugár ízű szád csendes csókolása;
néma sikolyaink heve a ködös múlt,
édes gyömbérfüzérek felé csillan át az út.
Ciklámen a tavasz, vérvörös az ősz,
a vonat zaja lassan a fülembe lekvárt főz
és e pillanatban érzem,
hogy kardigánom csillámporos melegében
valahol egy kicsit még ott vagy…
Author: Ugrai-Tormási Miranda
Amikor írni kezdtem, tinédzser szívem mély hepéket és hupákat élt át. De minden hepe után jön egy hupa és az én életem is megváltozott. Sok írásom a fiókban pihent, de most van valaki, akinek szeretném megmutatni, hogy ki voltam és ki vagyok. Szeretnék Ráhagyni érzelmeket, érzéseket és végtelen szeretetet. Tessék hát lelkem minden apró sóhaja: Neked.
