Vihar rántott a torkába,
szótlanul burkolt magába.
Lefújt egy félelmes árnyat,
mosta arcomról a mázat,
oldotta a durva kérget,
mit rám ragasztott az élet.
A lelkemig csupaszítson,
egy kis foszlány se maradjon!
Csak a bőröm legyen rajtam,
csak te érints most meg halkan,
csak te ölelj most gyengéden,
tarts a karjaidban engem.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás. Írással komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni. A hétköznapi pillanatokban, a természetben és az emberi kapcsolatok finom rezdüléseiben keresem azokat a képeket és érzéseket, amelyekből verseim születnek. Az írás számomra egyszerre elmélyülés és szárnyalás.
