Az álmatlan éji csendben
kint ült a hideg párkányon,
csak egy röpke szemrebbenés,
s ott termett a párnámon.
Lyukakat fúrt a lelkembe,
s az álmok ébren reszketve
csak vánszorogtak, tétován
útjuk végét keresve.
Tolakodó lidércnyomás
volt, mi a sejtekben bújkált,
úgy terjesztgette karjait,
s elnyelt mindent, mit talált.
Pusztított, mégis felkarolt,
eldobott és meg is zsarolt,
de gyötrően is gyönyörű,
s kínok közt bűvölet volt.
Sápadt hajnal ijesztett rá,
rémültében összerezzent,
ahogy jött, úgy el is illant,
s rám ült az álmatag csend.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás. Írással komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni. A hétköznapi pillanatokban, a természetben és az emberi kapcsolatok finom rezdüléseiben keresem azokat a képeket és érzéseket, amelyekből verseim születnek. Az írás számomra egyszerre elmélyülés és szárnyalás.
