Emlékszel, mikor beleszimatoltál
a mit sem sejtő tavaszi estébe?
a zsibongva áradó rigószóba,
s az ég alján szendergő puha fénybe?
Valami nesztelenül remeg belül,
mikor lebbenő alkonypalást terül
szerte a tájra, s a távoli harang
bongása a figyelő pillákra ül.
Ahol közelebb hajol az illatok
lenge árnya, az égből még int felém
a fecskék szárnysuhogása, némán
hív, s magával ragad a hullámzó szél.
A mező s a rét tőlem oly messze még,
a gondolatok repítenek csupán,
de lábam alatt megmozdul már a táj,
és csak futok, futok a tavasz után.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás. Írással komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni. A hétköznapi pillanatokban, a természetben és az emberi kapcsolatok finom rezdüléseiben keresem azokat a képeket és érzéseket, amelyekből verseim születnek. Az írás számomra egyszerre elmélyülés és szárnyalás.
