A száguldó szerelem

A száguldó szerelem

 

 

Elindultam egyszer egy csodás, szép reggel, mert várt rám a hathúszas.

Felléptem rá gyorsan, a szívem megdobbant, mikor egy arc megcsillant.

Ott állt előttem ő, a szép kalauznő, kinek kék volt a blúza.

 

Elvarázsolt engem, megremegett testem a két zöld szeme láttán.

A gyönyörű látvány a kupénál várt rám, amikor néztem ajkát.

Suhant s lebbent felém, fürgén libbent elém a száguldás kék szárnyán.

 

Kérte, hogy a jegyem gyorsan mutassam fel, mert azt kezelni kéne.

Megráztam a fejem, neki azt jeleztem, hogy én nem vettem jegyet.

Magyaráztam nyomban, nyögdécselve s halkan, mint egy lázas kisgyermek.

 

Zavartan dadogtam kínok közt magamban, majd a szemébe néztem.

Mondtam egy gyors imát, szívemből egy fohászt az én szép istennőmnek.

Drága, kedves hölgyem, ne büntessen engem – szóltam hozzá merészen.

 

Kedvesen kacagott, arcán egy szép mosoly vibrált a gyorsvonaton.

Ajkán a virradat, száján a pirkadat égi fényben ragyogott.

Tompora édesen, csípője ékesen s biztatón felém ringott.

 

A nagy bőrtáskámban és a pénztárcámban megleltem a bérletem.

A kezébe nyomtam, majd nyomban azt mondtam, hogy soha nem vétkeztem.

Én mindent megtettem, hogy szívét elnyerjem, s én szerelembe estem.

 

Szíve nagyot dobbant, s kedve elillant a sárga bérletem láttán.

Mert az sárga buszra, és nem kék vonatra szólt, hol rohant két vágány.

Az lett hát a vége: csekket kaptam kézbe a szerelem kék szárnyán.

 

 

Cserepka István

 

 

 

 

 

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kicsiny falum KOSD

  A Naszály ölelésében megbújik egy falucska, ahol az estéknek még illata, a csendnek pedig dallama van. Kosd apró házikói között esténként ragyogó ablakok gyúlnak,

Teljes bejegyzés »

Önmagamtól messze

  Ne keress ott, ahol már nem vagyok. A tegnapok mögött, hol még egymásnak adtuk a holnapot.   Nem találsz mást, csak a székre dobott

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

A szabadság törvénye

Nem a kövek emlékeznek, nem az utcák őrzik a nyomot. A szabadság mindig ott születik, ahol valaki nemet mondott. Volt, hogy puszta kézzel álltak vas

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Ismeretlen nyomokon

A hegygerinc szélén állt, alatta köd és rengeteg. Szürke ruhát öltött magára, hogy ne marjon bele a hideg. Valaha ő vezette őket, ismerte minden mozdulatukat.

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Az erdő szeme

Sokszor jártam a bükkösben, ahol köd terül el a sziklák között. Hallgattam a lombok neszét, míg alkony szállt a völgy fölött. A vadőr azt mondta

Teljes bejegyzés »