Bocsáss meg, kedves…
Bocsáss meg, kedves, hogy eltéved olykor lelkem,
mint őszi szél a ködbe vesző rengetegben.
Van, hogy távoli fények halkan hívogatnak,
s idegen partok bennem csendesen kavarognak.
Néha más álmát hordja magával az este,
mint vándormadár, mely rossz irányba tévedve
keresi azt, mi talán soha nem is létezett —
csak délibáb, mit régen a szív keresett…
Mert vannak vágyak, melyek úgy lobognak bennem,
mint holdfény folyón, melyet elérni lehetetlen (…)
mégis csalóka minden távoli ragyogás,
ha mögötte nincs otthon, nincs valódi dobbanás.
Mert más talán csak múló, hiú ábránd marad,
mint folyó tükrén szétfoszló holdsugarak.
De te vagy az, ki viharvert ágaim alatt
menedékként őrzi bennem az otthont.
Bocsáss meg hát, ha néha messze jár a lelkem,
hisz végül mindig hozzád talál a szívem.
Mint folyó, mely hosszú útján bármerre kanyarog,
végül a te ölelésedben mindig hazatalálok.
Author: Elekes Tímea Izabella
Elekes Tímea Izabella vagyok, író, költő és blogger. Írásaim középpontjában leggyakrabban az emberi lélek, az érzelmek, az önismeret, a természet és az elfogadás témái állnak. Különösen fontos számomra az autizmus világának hiteles és érzékeny bemutatása, hiszen autista kisfiú édesanyjaként ezt a mindennapokban is megélem. Verseim, novelláim és riportjaim több helyen megjelentek már: antológiákban, magazinokban, online irodalmi felületeken, valamint korábban újságokban is publikáltam. Több önálló verseskötetem jelent meg az elmúlt évek során, legutóbb pedig „A Csend Hangjai – Zénó meséje” című mesekönyvem látott napvilágot, amely az elfogadás és megértés üzenetét szeretné közelebb vinni az olvasókhoz. Hivatalos weboldalam: izamuvek.hu
