Menedék nélkül
Ma megint eszembe jutottál
egy lassú alkony peremén,
mint mikor köd ül rá némán, –
csak hallgatok a csend ölén.
Vártam volna néha csendben,
hogy egyszer mégis átölelj,
mint fáradt földre nyári zápor,
mely életet ad… és felemel.
De én csak árnyék maradtam
egy félig nyitott ajtó mögött,
s a bennem élő kisgyermek
apát keresve összetört.
Sokszor néztem az ég felé,
mint kis madár a viharban,
kerestem benned a menedéket,
de csak a szél szólt hangtalan.
Most már tudom: vannak sebek,
melyek örökre bennünk élnek,
mint dér súlya alatt roppanó ágak —
némán törnek… és többé nem remélnek.
Author: Elekes Tímea Izabella
Elekes Tímea Izabella vagyok, író, költő és blogger. Írásaim középpontjában leggyakrabban az emberi lélek, az érzelmek, az önismeret, a természet és az elfogadás témái állnak. Különösen fontos számomra az autizmus világának hiteles és érzékeny bemutatása, hiszen autista kisfiú édesanyjaként ezt a mindennapokban is megélem. Verseim, novelláim és riportjaim több helyen megjelentek már: antológiákban, magazinokban, online irodalmi felületeken, valamint korábban újságokban is publikáltam. Több önálló verseskötetem jelent meg az elmúlt évek során, legutóbb pedig „A Csend Hangjai – Zénó meséje” című mesekönyvem látott napvilágot, amely az elfogadás és megértés üzenetét szeretné közelebb vinni az olvasókhoz. Hivatalos weboldalam: izamuvek.hu
