A szokásos heti bevásárlásaimat intéztem. Mivel egyik kedvenc termékemet éppen nem tudtam ott megvenni, ahová rendszeresen járok, elmentem a kicsit távolabb lévő üzletbe, hátha abban be tudom szerezni. Szerencsére volt. Szokásomhoz híven még körülnéztem, hátha találok még valami olyat, amit nálunk nem lehet kapni, vagy esetleg van-e bármi különlegességük. De semmin nem akadt meg a szemem, hiába sétáltam és nézelődtem a gondolák közt. Már a pénztárnál álltam sorba. Előttem voltak néhányan, többek közt egy édesanya két kicsi gyerekkel. Az egyik gyerek babakocsiban ült, a másik, kicsit nagyobb, egy kislány szép szőke hajában csattokkal, mellette állt. Csendben nézegettünk, bambultunk mindannyian, ahogy ilyen helyzetben szokás. Majd megtörtént a baj. Már épp fizettek, amikor a kislány hirtelen elkezdett köhögni, majd a földre hányt. A pénztárosnő észrevette ezt és elkezdett kiabálni — hozzatok felmosót, ön pedig azonnal takarítsa fel!
Szegény asszony azt sem tudta, hová kapjon. Elkezdte ütögetni a kislány hátát miközben odament hozzá egy szép nagy darab barna köpenyes asszonyság és a kezébe nyomott egy felmosórongyot.
— Ezt most itt szépen takarítsa föl — mondta hangosan miközben szúrós szemekkel nézett rá. Az asszony csendben elvette a felmosórongyot és elkezdte sikálni a padlót. Közben a kislánya ki akart szaladni az üzletből. Az asszony rohant utána, ledobva a földre a felmosórongyot. A kisebb ott maradt a pénztár előtt a babakocsiban. Ennek ellenére a nagydarab asszonyság utána kiabált — akkor most mi lesz kérem, hát majd én takarítsak maguk után?
No itt szakadt el bennem a cérna. Még ketten álltak előttem. De kiléptem a sorból, elvettem a felmosórongyot és gyorsan feltöröltem a padlót, majd a rongyot beletettem a vödörbe.
— Így jó lesz? — kérdeztem a nagydarab asszonyságtól.
— Igen, rendben — válaszolta méltóságteljesen, majd hozzátette — de ezt nem önnek kellett volna elvégeznie, hanem a fiatalasszonynak. Neki kellene megtanítania a gyerekeit arra, hogyan viselkedünk egy boltban.
Közben a fiatalasszony visszahozta a kislányát és próbálta nyugtatni, hogy semmi baj nem történt és mindjárt végeznek a takarítással. Majd, amikor észlelte, hogy én már azt elvégeztem, megköszönte és elmentek. A nagydarab asszonyság azonban nem bírt magával és csak folytatta.
— Tudja, nehogy azt gondolja, hogy mindent elvégeznek majd ön helyett. Egy üzletben nem lehet csak úgy odapiszkítani, aztán meg elrohanni — mondta, miközben szélesen gesztikulált. Erre én is megszólaltam.
— Kérem, vigye vissza a kosaram tartalmát a megfelelő helyre! Ilyen helyen nem kívánok semmit sem vásárolni. És meggondolom, hogy betegyem-e ide többet a lábam, ahol így bánnak a vásárlókkal.
— Kérem, ahogy tetszik. Most még maga helyett is én dolgozzak — vágta oda — nem kötelező ide járni.
Egyszer csak megjelent egy másik barna köpenyes nő, mint kiderült ő volt az üzletvezető és érdeklődött, hogy mi ez a hangzavar. Elmondtam az esetet. Ő sajnálkozott, majd elnézést kért.
Kiléptem az üzletből. A fiatalasszony már messze járt a két gyerekkel. Hazafelé arra gondoltam, hogy néha elég egy rossz perc ahhoz, hogy az ember bajba kerüljön. És egyetlen mondat, hogy kiderüljön, kik vagyunk valójában.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/
