Rózsa Iván: Erdők mélyén
(haibun)
Hány művész, zenész, festő, költő, író áradozott már műveiben az erdőről, az erdőzsongásról… Csatlakozom most én is hozzájuk! Ha lelki békére vágysz ebben a kósza hírek manipulálta világban, kirándulj az erdőben! A természet őszinte, sohasem hazudik…
erdők legmélyén
békét hoz, alszik a csend –
csak madárdal száll
De a madarak éneke is megnyugvással tölti el a kirándulót, gyönyörködik benne a vándor:
élvezd énekük
vándor, aki erdőt jársz –
bennük nem csalódsz!
Bejártuk párommal a Pilis összes túraútvonalát; kirándultunk a Mátrában, a Bükkben, a Gerecsén, a Börzsönyben, a Bakonyban, és persze a Mecsekben. Itt, a Pécs melletti Remeterét környékén már kora tavasszal medvehagymától illatoznak a völgyek, szedünk is minden évben. Gyaloglásunk végállomása a Mária-útvonal része, Mecsekszentkút. Itt a kis kápolna és az egykor buzgó, most száraz kút előtt egy padon megpihenünk, aztán irány Uránváros. A medvehagymát nyersen is fogyasztjuk, frissen; meg tésztákhoz pesztót készítünk belőle.
jó medvehagyma,
Mecsek egyik fő kincse –
fesztivál Orfűn
Élvezzük a fák susogását, az erdő zsongását! Aztán megpihenve egy-egy tisztáson…
mikor már fáradsz,
heveredj le a fűre –
bámuld a Napot!
Hogy újult erővel vándorolj tovább, de a kijelölt útvonalakról, ne térj le! Vonz az erdők kalandos mélye, de el is tévedhetsz!
nem véletlenül
jeleznek ki utakat –
bíz’ legszebbeket
Egyszer, még egyetemista koromban két hétig a Bükkben, Szilvásvárad környékén dolgoztam, nyáron. Szűz területen mértünk elektródákkal talajellenállást, (ásvány)kincsek után kutatva. Az elhagyott pásztákon olykor embermagasságúra nőtt a csalán, és volt bőven kullancs is. Egyik nap egész testemben vagy tíz-tizenöt… De nem lett belőle baj, haverom ügyesen, szakszerűen húzta ki őket, mind! És mindenért kárpótolt a varázslatos táj, a Szalajka-völgy, a vízesés, az ősember-barlang.
tudta, hol lakjon,
ősemberünk ízlése –
elsőrangú volt…
Láttunk néha állatokat is, főleg őzeket, szarvasokat; de egyszer Pilisszántó környékén nejemmel összefutottunk egy kis vaddisznó családdal. Anyakoca védte ösztönösen a kicsinyeit; meg is rémültünk, hirtelen melyik fára másszunk fel?! Aztán a vaddisznó mama csak morgott-horkantott egyet, és a kis csíkosokkal együtt elvonult. Ha tudta volna, mennyire szeretem a vaddisznópörköltet, biztos bosszút áll…
talán álszentség,
de állatot nem lőnék –
nincsen az a pénz!
A katonaságból egyedül a hegyi kiképzés tetszett, Reziben. Reggeli sorakozónál minden áldott nap beállt a sorba egy őzike is… És átrepülni csigával drótkötélen egy völgyön, egyik magaslatról a másikra… Csodálatos élmény! Évtizedekkel később, feleségemmel szintén a Bakonyban jártunk, láttunk előtte is vadakat, ahogy említettem, de akkor vagy száz szarvasból álló csorda vonult, élén egy hatalmas testű és agancsú szarvasbikával. Tengerszerűen hullámzott a hátuk… Gyönyörű látvány volt! Aztán rá egy órával, mit ettem egy útszéli csárdában: hát igen, szarvaspörköltet…
hisz mindenevő,
természet koronája –
ember, mit (t)egyen?!
A táplálékszerzés csúcsán vagyunk, s lám az állatok – persze nem a növényevők – sem szentek, egymást falják fel…
dzsungel nyugalmát
felzavarja, uralja –
tigris-üvöltés
(És hát a szavannákon is mindig az antilop veszít a gepárddal szemben…)
Nyáron hűsít, tavasszal virágzik, ősszel lombot hullajt, télen havas az erdő, de nem kopár.
évszakonként más,
de tán ősszel a legszebb –
színpompás a táj
De télen sem árt, ahogy sohasem, a mozgás! Öltözz hát jól fel, húzz bakancsot, és kalandra fel, nyomás!
Budakalász, 2026. február 24. – március 3.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
