Esendő
Erdő a fenyvesben, beszorult emlékek.
Kínosan mosolygó nagyvárosi kellékek.
Üres tetőn hancúrozó macskaszemek.
Feltörő zenék, az éjben feledt emberek.
Sárga hangár, falak, dübörgő rockzene.
Hasogat az álom, ébredő sebhelyek.
Ragasztott érzelem, szeretet vezérelte.
Csónakon utazás, elvesztegetett lélek.
Hagyomány a hegyi patakban lenni.
Szemben a széllel, vattacukrot enni.
Fügefán körtét keresve puhára esni.
Világító holdkaréj a tóban, útra kelni.
Ősz a nyári nappal versengve eloldalog.
A téli nap a tavaszt kutatja, ha hagyom.
Élet folyamában az esendőségnek vége.
Jó lenne egyszer, csak egyszer, tényleg!
2026.05.23
Horváth Attila Vándor
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…
