Esendő

Láng az égen Lobogott, ropogott a szertartásos nyári lángolás. Szépen, lassan, a korhadó ágakból megszületett a parázs. Pernye és a szikra szállt körbe, a dobok

Esendő Erdő a fenyvesben, beszorult emlékek. Kínosan mosolygó nagyvárosi kellékek. Üres tetőn hancúrozó macskaszemek. Feltörő zenék, az éjben feledt emberek. Sárga hangár, falak, dübörgő rockzene.

Zsibvásár élet Dolgok, cuccok, tárgyak tömkelege. Akár a hasztalan holmik főserege. Retro háztartás, kisautó, lovacska. Érdekes gyűjtemény, értéke fabatka. Érzések bátor vállalása kérdéses, hit szerepe.

Miértek Kérdések, kényesen hasítják szét életem. Válaszok, ha lennének, párban lépnének. Miértek, dünnyögőn terítékre kerülnek. Csak úgy lett, és ez az, ami felkavar. Hátratett kézzel,

Teszed a dolgod Eszed mondja: Tedd meg reménytelenül. Erre félelem fog el, a szíved megrémül. Hajnalt éjjel találod meg. Elhiszed szentül. Mámoros kikelet, ablak előtti