Megint egy búcsú

 

Volt egy fénylő üveggolyó,

 s ma kezemből messzire gurult.

 Játékvilágomra ajtó zárult,

 elmúlt ,elmúlt ,ez már a múlt .

 

Majd felragyog még, hogy fájjon a szívem

és hogy akkor voltam, már alig hiszem..

De színei élnek, örökre szépek,

 a nevetések égig érnek,

 

 és az apró kezek megtartanak,

 mint hófehér szárnyú madarak.

 Áldott emlékek üveggolyója,

 vidd hírét annak, ami volt .

Szépséges percek ,kinyíló szívek

örökszép, boldog ideje volt.

 

A levél lehull, vissza nem tarthatod,

jönnek majd újra szép napok

s a gyermekszemek ragyogásában

mások fürdenek a napsugárban .

 

Aki voltam ,aki lettem ,

így lehetett csak ,ebben a fényben.

Itt az idő ,s én semmit se bánok.

 Átélhettem ezt a világot.

Törteli Tücsök
Author: Törteli Tücsök

Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Lépések

Életünk lépések sorából áll, Lélektervünk alapján, egyik a másik után. Vajon mi van nekünk megírva? Mi az, amit életünk során ránk bíztak? Nem hiszek a

Teljes bejegyzés »

Generációk

Idősebbjeink legnagyobb ajándéka, Az idő, mit önzetlenül ránk szántak. A törődés és gondoskodás, Mi természetes és nem alakoskodás. Csak tanulhatunk tőlük, Mi is az igazi

Teljes bejegyzés »

Keserédes élet

Mindent elárul rólunk, Ahogy egy helyzetet felfogunk. Savanyú-e a hozzáállás, Vagy édesen megyünk tovább. Gondolhatjuk, hogy egy helyzet menthetetlen, De ilyet csak egy besavanyodott ember

Teljes bejegyzés »

Legszebb ajándék

A legszebb ajándék, mit szívből adhatnék, Az nem egy csokoládé, Nem egy újabb virág vagy kávé, Maga az idő, mit rád szánnék. Az én ajándékom

Teljes bejegyzés »

Házasság

A házasság egy önként vállalt életközösség, Mely egy nő és egy férfi közötti kötelék. Hűségen és kölcsönös támogatáson alapszik, Akkor is működnie kell, ha boldogok,

Teljes bejegyzés »

Persona non grata

Létezésem folyamán mindig éreztem, Mintha valami bujkálna bennem. Követne és figyelne, Titkon és mélyen rejtőzne. Fekete alakként mindig jön utánam, Az utcán, a parkban, az

Teljes bejegyzés »