sejtemlét

 

                                                                                                                                                              .    .    .


 

ha ébredhetsz,

rajtam kívül nem

eshetsz.

 

sejtettem, hogy

létezel,

a lelkedből érkezel.

 

bennem csenddel

földet érsz,

közben nyugodt teret kérsz…

 

         kép dereng.

                   álomvászon

                   megremeg…

                   te volnék én?

                   révedek…

 

 2026.07.07

 

 


 

utóirat:

identitásunk és öntudatunk a másokkal való kölcsönhatásokból születő, egész életünk során formálódó belső valóság.

 

 


 

kép forrása: Pixabay

 


 

ez az írás egy „inspiráltció” inspirációja. Ivántsy Gábor „bennemlét” ( bennemlét – Irodalmi Rádió ) versének hatására született, amely előzőleg a „jelenlét” ( jelenlét – Irodalmi Rádió ) című írásom közegéből fejlődött.

 


 

 

további írásaim: https://irodalmiradio.hu/profile/adorjanlzoe/

 

Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

5
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kicsiny falum KOSD

  A Naszály ölelésében megbújik egy falucska, ahol az estéknek még illata, a csendnek pedig dallama van. Kosd apró házikói között esténként ragyogó ablakok gyúlnak,

Teljes bejegyzés »

Önmagamtól messze

  Ne keress ott, ahol már nem vagyok. A tegnapok mögött, hol még egymásnak adtuk a holnapot.   Nem találsz mást, csak a székre dobott

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

A szabadság törvénye

Nem a kövek emlékeznek, nem az utcák őrzik a nyomot. A szabadság mindig ott születik, ahol valaki nemet mondott. Volt, hogy puszta kézzel álltak vas

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Ismeretlen nyomokon

A hegygerinc szélén állt, alatta köd és rengeteg. Szürke ruhát öltött magára, hogy ne marjon bele a hideg. Valaha ő vezette őket, ismerte minden mozdulatukat.

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Az erdő szeme

Sokszor jártam a bükkösben, ahol köd terül el a sziklák között. Hallgattam a lombok neszét, míg alkony szállt a völgy fölött. A vadőr azt mondta

Teljes bejegyzés »