Szívemben, testemben vágyaim vízesése zubog,
Éltető, vad tápláló érzéssel, partot vesztve zuhog.
Szerelmem ár-apálya a Holddal együtt mozog,
Kiárad, majd ártatlanul szent fényként ragyog.
Este, néma ködben,
Majd másnap a zuhogó esőben,
Feltűnik arcod elmém legbelső termében.
Elterelem nyomban eme oldódást gondolatomban,
S mint érzelmem tengerén a suhogó szélvészt,
Gyorsan kisöpröm onnan.
De lépkedek párat,
S illatod már arcom felé árad.
Elhaladó ember,
Mellettem gyorsan elszelel,
ám illata által,
Lényed bennem újra életre kel.
De miért kínzol élet? Én már semmit nem értek.
Mi értelme a létnek? Lelkemben belül égek.
Testem belsejében véres csata folyik,
Ezer és ezer katona kardja belém szúródik.
Vadlovak százai testemben vágtatnak,
Mint harckocsik, haladnak neki a városnak.
De mint minden csatának, ennek is vége lesz egyszer,
Bízva bízom,
Az Univerzum megóvó keze békével átölel.
Author: Hajnal Cs. Krisztina
Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt