Ricsi egy kaméleon,
fel-le mászik a falon.
Otthona egy állatkereskedés,
barátja sajnos édeskevés.
Ricsivel van egy kis bibi,
úgy mondják, hibás.
Ő úgy gondolja, nincs azzal semmi baj,
ha valaki más.
Ricsi színe állandó, sosem változó,
míg másoké száz színben pompázó.
Épp ezért nem kell senkinek,
attól tart, őt senki sem veszi meg.
Az üzletben minden kedvenc gazdára akad.
Egyedül szegény Ricsi az, aki magára marad.
Robi egy fiatal informatikus,
szereti, ha egy dolog praktikus.
Mostanában kissé lehangolt, magányos.
Kérdi magától: mi tévő legyen már most?
Javasolták neki a munkában, sokan,
válasszon egy háziállatot; okosan.
Egyik nap hazafelé menet, a lába másfelé vitte.
Azon kapta magát, kezében a bolt kilincse.
Kitárul előtte az állatkereskedés,
mindenütt állatok, nem kevés.
Robi körbe néz, kicsit izgul, menne már.
Nem nyeri el tetszését sem egér, sem madár.
A kígyóktól, pókoktól fél, szinte retteg;
a hörcsög sem jó, sosem marad veszteg.
Már épp sarkon fordul, menni készül,
mikor meglátja, egy ketrec sarkában valami kékül.
Nem is kék az, hanem egy zöld kupac .
Robi elsőre azt gondolja, egy megtermett kukac.
– Nem kukac ez – nevet az eladó.
Kaméleon, de nem túl megkapó.
Van vele egy kis baj, a színe nem változik.
Pedig ő naphosszat erre áhítozik.
De így, hogy hibás, marad a nyakamon.
Nagyot kiált ekkor Robi: én akarom!
Társam lesz ez a kedves kis állat,
az enyémnél jobb otthont nem találhat.
Ez a szín zsályazöld, ugye?
Nappalim is épp ilyen üde.
Jól fog mutatni a vállamon,
gondozását örömmel vállalom.
Biztosan nincs sok gond vele, nem is piszkol.
Engem nem zavar, ha a lakásban eliszkol.
Barátom lesz, nincs többé unalom,
ha elfárad, ejtőzhet majd a falamon.
Robi Ricsit hazavitte, együtt élnek immár
a közös élet vidám, cseppet sem sivár.
Gazdám lett és otthonom. – gondolja a kaméleon,
Társam lett egy hüllő, megszűnik minden bajom.
Ezt gondolja Robi és hogy Ricsire talált, micsoda szerencse.
Attól, hogy kicsit más vagy lehetsz valaki igazi kedvence.
Author: Szekeres Zsanett
Szekeres Zsanett vagyok, mindenkinek csak Zsani. Mióta írni és olvasni tudok, a szavak váltak a menedékemmé. A lapokon lévő távoli világok voltak a kedvenc helyeim, majd később egyre gyakrabban fejeztem ki magam saját írásaimon keresztül. Kisiskolás korom óta írok verset és prózát egyaránt. Mindig is imádtam a könyvtárban tartózkodni. Szeretem a természetet; az állatokat; a szép dolgokat. Megihlet az erdő, az égbolt, egy virág, egy pillangó. Gyakran előbb születik egy fotó és azt követi a szavakba öntött érzelem. Szeretek merengeni az élet értelmén, mélységén. Érzékeny vagyok és sok minden megérint. Van egy öröklött neurológiai betegségem, ami kis mértékben nehezíti a napjaimat. Ezáltal még inkább átérzem a test és az élet törékenységét. A hangsúlyt a külsőségek helyett a belső értékekre helyezem. Legszívesebben szépirodalmat, Shakespearet, illetve kortárs magyar irodalmat olvasok. Négy gyermekem van, sokszor az irántuk érzett szeretetem adja az írásaim alapját. Őket is a könyvek és az olvasás szeretetére nevelem. Álmom, hogy idővel az írás ne csak hobby, hanem a foglalkozásom is legyen. Írásaimnak létrehoztam egy önálló Facebook oldalt, Merengő néven.