Szalóki Evelin Dorka-A cirkusz ami nem az enyém

Szalóki Evelin Dorka

A cirkusz ami nem az enyém

Előszó

Mit szólnál hozzá ha azt mondanám hogy a legjobb vicceket nem egy kabaré műsorban találod meg? Sőt nem is a facebookon.

 

I.Fejezet

Körülbelül két éve érkezett egy híres vándorcirkusz a városunkba. Emlékszem elég leharcolt volt s kicsit mintha sejthető lett volna hogy az előző helyen nem nagyon jött be neki a biznisz.

Jó magam az eléjen elég szkeptikusan álltam hozzá. De hát az a sok színes plakát,meg az állandó telt ház meggyőzött.A cirkusz kívülről egyre fényesebbnek tűnt. Minden este tömeg gyűlt a sátor előtt, a nézők pedig elégedetten távoztak.

Na, most ez annyira jól sikerült, hogy a végén én magam lettem a tulajdonos.

 

Gondolhatnád most magadba- hogy jutott el idáig?

Őszinte legyek volt benne ráció és talán a sajnálat is közre játszott picit.

Azt hittem rendbe tudom hozni, és az évszázad biznisze lesz.

 

II.Fejezet

Hatalmas munka vette kezdetét. Rengeteg ember szeretett volna játszani.

Bár a régiek közül is megmaradtak páran.

Itt volt például a piros orrú, akitől vettem ezt az egész hóbelebancot. Na meg a bizalmasa aki a marketinget intézte.Persze nem tagadom nekem is volt bizalmasom mert az üzlet sosem volt barátság.

De ne is szaladjunk ennyire előre.

 

Valahol sejtehető volt hogy négyen ehhez az egészhez kevesek leszünk és szükség van újakra.

Kellenének állatok,és új játékosok.

Így hát megis lett ám hírdetve ez. Fő marketingesünk itézte,még hozzá elég sikeresen.

Így hamar lett új táncosunk.Gyönyörű haj,makulátlan vékony test, csak épp ne a pénz lett volna a mindene,meg az állandó bulizni vágy. Mikor kicsit megelégeltem és beszélni szeretettem volna vele a porondmester félve intett.

Majd ő megoldja címen.

Úgy voltam vele hogy nekem egyébként is sok teendőm van,és legalább egyet le vesznek rólam.

Kicsit mintha csend is lett volna vagy pár napig. Ezidő alatt nekem is volt  pár elintézni valóm,a cirkusz pedig rendben ment. Na és akkor én hülye még elő is léptettem a színes barátunk, kitűnő probléma megoldó képessége végett.

 

Az élet nem àllt meg ugye intéztem dolgaim a cirkusz pedig teljesen át alakult.Mire visszaértem olyan emberek járkáltak akikről azt se tudtam kik.

Fejvesztve rohantam a marketingeshez hogy ez mi? Ő persze megnyugtatott hogy nem jelentenek veszélyt,sőt hasznuk is lesz.

Így lettünk közel tizen a sztoriba

Az őszinteség, a segìtőkéz, én a tulaj na és persze a lányok.

De ők aztán valahogy mindig jelen voltak akkor is ha épp nem játszottak.Közülük talán az egyik nagy kedvencem a pultos volt.

Nem,nem azért lett pultos mert ő volt a legszebb,szimplán ezen kívűl nem értett semmihez. Na de ezt a munkát olyan beleélésel csinálta hogy hamar ő lett a hónap dolgozója a piros orrúnál. Csak egy probléma volt vele, nem igazán volt képbe valahogy. Mindig ugyan azt csinálta. Hiába mondtuk neki hogy ha ruha nélkül fogja meg a fazekat biza ám meg égeti.

Mint a szemlős ló, fel se fogta.Este el mondta hogy ő sosem ő aztán biztos nem fogja úgy meg és nem is fogta. Reggel meg bőgött a mesterünknek miképp neki hogy fáj a keze.

Persze öreg barátunk szerint ez is csak a műsor része volt.

Nálam azért már itt kezdett kicsit betelni a pohár. Mármint fizetek mindent és dolgozni senki nen tud rendesen. Nagyobb minuszom volt mint az Antarktiszon.

Ezt a felvonást körülbelül egy jó fél évig húztuk.Persze mitsem sem sejtve arról hogy ezek szándékosan cirkuszolnak.

Bár lehetetlen is lett volna kideríteni hiszen egyik napról a másikra ki lett rúgva.

Kicsit rosszul érintett hogy nem én tehettem ezt meg hisz én vagyok a fönök, de mivel pultos nem volt időm se volt ezen gondolkodni.

 

III.Fejezet

Így hát a napok fárasztóan és hosszan teltek,készültünk a nagy előadásra. Se idő se energia nem volt beszélgetni. A marketinges gondoskodott hogy jól összeálljon az előadás, a porond mester meg készült és irányította a lányokat.

Na és hol voltam én? A tulaj?

A mosogatónál.

Kezdtem kicsit belefáradni ebbe és emlékszem mondtam is a hogy szóvá fogom ezt tenni.

Ó persze sokan félve intettek és burkoltan közölték hogy fogjam be a szám, hisz a itt mindenki nap mint nap azon van hogy ez a cirkusz működjön.

Na most annyira azon volt hogy az előadás előtt pár héttel mindenki el ment. Kivéve a lányok.

 

A szeretett piros orrunk új porondot talált magának. A marketinges vitte utána a plakátokat, a táncosok pedig sorra mesélték, hogy ugyanazt az előadást mindegyiküknek külön ígérte. Akkor értettem meg, hogy nem én vezettem a cirkuszt. Én csak jegyet váltottam rá.

 

IV.Fejezet

A sok esemény sorozat után egyszer csak elcsendesedett minden. Senki nem mondta meg, mit csináljak, senki nem osztotta a szerepeket. Ott ültem a saját cirkuszomban, és néztem, ahogy a nagy mutatvány lassan szétesik.

Akkor értettem meg, miért volt olyan leharcolt, amikor megérkezett. A hatalmas plakátok, a telt ház és az „őszinte előadás” csak a díszlet részei voltak.

A cirkusz sosem volt az enyém.

Én csak egy statiszta voltam benne.

Bár azt hiszem, azt a szerepet hibátlanul eljátszottam.

 

Utószó

S bár azt mondják, minden jó cirkusz végén felállva tapsol a közönség.

Ennél a műsornál senki sem tapsolt.

Mindenki csak nevetett.

Mert végül kiderült, hogy nem az előadás volt a vicc.

Hanem maga a cirkusz.

Ez volt az év vicce.

 

2026.08.04.