Az idő végtelen bárjában
A füstös félhomályban száll egy régi dallam.
A múlt szépségeit idézi lágyan s halkan.
Pipafüst köröz a halvány csillárok között,
szivarok illatával pislákoló lámpák mögött.
Az órák mutatói átölelik egymást,
az örök nagy szerelem örömtáncát járják.
A poharak fenekén megcsillan az élet,
csillogó zöld kristályokként a végtelenbe néznek.
Varázslatos hölgyek és csodálatos arcok,
itt békében élnek a mély és magas hangok.
A zongorista megérint minden billentyűt,
ezer szerelmet idéz két csodálatos hegedű.
A nagybőgőnek pattog minden ékes húrja.
Két dob együtt a múltat a jelenbe hívja.
Varázslatosan lüktet egy szép bandoneon,
az égieknek is játszik a csillogó szaxofon.
Boldog párok összebújva vígan pörögnek,
a parketten együtt önfeledten köröznek.
Száz tüzes tangó lüktet valamennyi szívben,
lelkük az örökkévalóság cipőiben swingel.
Elvis egy gitárral, bájos hangokon bókol,
ki a Felkelő Nap házában büszkén trónol.
A pult mellett a Hungária rock and rollt jár,
ahol az Echo azt dúdolja: Te gondolsz-e majd rám?
Az ablakon túl fáradt a belvárosi tér,
de az idő bárjában vidám a csendes éj.
Egy sarokban két öregúr vicceket mesél,
Hacsek és Sajó csevejét újraírja a remény.
Az asztalokon nyílnak a vörös virágok,
pompájuk dicséri a megfakult világot.
Amikor a hajnal az ablakokban ébred,
a végtelenség bárja megcsillan egy új napfényben.
Cserepka István
Author: Cserepka István
Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.
Egy válasz
„Amikor a hajnal az ablakokban ébred,
a végtelenség bárja megcsillan egy új napfényben.”
Nagyon szép sorok. Tetszéssel olvastam a verset.
Szeretettel: Rita