Ami a ‘A négy kék alatt és fölött’ c. antológiából kimaradt
JANKA CICÁJA
Sétál Nagyi Jankával
a parkban mit találnak
apró cicust borzaskát
cicamamát nem látják
Miákol keservesen
alighanem elveszett
Felemelik dajkálva
Janka vinné már haza
Nagymama óvatosabb
Várjunk talán mamája
megtalálja suttogja
Gyöngéd hangra figyelve
könnyű teste reszketve
tenyerükbe fészkel be
Szívmeleget keresve
két szeme csillagával
kacérkodik Jankával
Lelkük olvad mint a hó
hízeleg a kis bohó
Janka prémkabátja zsebén
dugja ki kíváncsi fejét
Elindulnak hazafelé
De még útba ejtik elébb
ott a téli tér közepén
balesetet szenvedettek
emlékére emeltetett
nagy kovácsolt vas keresztet
X X X X X X X X X X X X X X X
És ami megjelent a ‘ Vasárnapi pillangó ‘ antológiában is
MONDÓKA A PIPIRŐL ÉS A CICUSRÓL
Tyúkanyó nagy bánatára
udvarukban járt a róka
Kiscsibéit megkergette
Kivéve Egyetlenegyet
Repülni ugye nem tudott
Száraz fára kucorodott
Másik ágra kis Cicuska
Kapaszkodott borzadozva
Mindkettőnket űz a róka
Ne félj nem mászik ő fára
Ne nyivákolj add a mancsod
Legyünk ketten jó barátok
Author: Gáthy Emőke
Gáthy Emőke az Irodalmi Rádió szerzője. “Nevem hivatalosan Bihary Zsoltné; barátaimnak Emőke, három fiamnak anyu, két nagyobbik unokámnak nagymama, a legkisebbnek MM, azaz Emem. Életem egyszerre egyszerű és bonyolult. Megszülettem, tanultam, aztán magam is tanítottam. Harmincnyolc esztendeig orosz és francia nyelvet ugyanabban a fővárosi középiskolában. Bonyolulttá bizonyos szövevényes kapcsolatok teszik, de hát erről és életem egyéb történéseiről szólnak az írásaim. 1974-ben, harmincegy éves koromban kezdtem írni. „Amikor fájt.” Talán ezért is nem bántam különösebben, hogy a fiók mélyén maradtak a verseim. Ám eljött egy pillanat, mikor rájöttem, hogy tanulságosak lehetnek mások számára is. Azóta adom közre őket. Az Interneten, és itt az Irodalmi Rádióban.”
