Távolban
Lelkemben törött, torz tükör
Melyben tested tündököl
Testemben pillangó gyötör
Melyet lelked meg-megöl
Szememben keser, sós a fény
Mely csordogál nyergeken
S folyamként zúg el, mint remény
Léteszes szemérmeken
Távolban vén harang kondul
Emésztve csendet, lepkénk
Harsogva bensőnk konokul
S csöppnyi szárnya hull elénk
Pirul az ég, hajnalodik
Fáradt álmot űz az éj
Csendnek partján vár egy ladik
Álmos még a szenvedély
Felhők bodrán pihenő szél
Suttog cinkos vágy regét
Távba röpve titkot remél
Simogatva Léteszét
Ködbe fordult mámorától
Tántorogva ténfereg
Vágyakozó szívbajától
Roggyant lelke felpereg
Bóbita billeg szélhajón
Kavargó sorsa felé
Sodródva százezer bajon
Ámor Létesze mellé
Borzongató érintésed
Simogató pillantás
Vállad, állad, késztetésed
Mámorító vallomás
Ábrándoknak titkos partján
Lomha macska bolondoz
Karmolászott lelkünk tokján
Vesszük észre, amit hoz
Légi örvény cseperedik
Cikázva ráz száz felhőt
Nádba bújva vár egy ladik
Körülölel engem s őt
Pille-hadak pimaszkodnak
Szívünk fényén röpködve
S rózsaszínben viháncolnak
Érzésinkkel szökdösve
Amerre szem homályosul
Remeg kecsed szüntelen
Csapzott ábránd zeng válaszul
Szív berreg ütemtelen
Ahogy mellén blúza ráncol
Kezem oson közéje
S ahol bimbok árnya táncol
Búvok titkon öblébe
Kezed fogom, mert foghatom
Ölelő karjaidat
Búvunk hosszan s megharapom
Közelgő ajkaidat
Lelkünk szárnyal, szinte lobog
Omlik tőle ez a nyár
Bennünk árnyal s hitet csobog
S lávaszerű szóma vár
Triton kútja mosolyt csobban
Zöldes háta csillog csak
Kezed fogom s meg-megdobban
Éltetője vágyunknak
Szaporán követ árnyékunk
Temérdek ízünk törtet
Összeér csendben homlokunk
Felejtve minden köztet
Mannát hintve szemed rebben
Édestermő pillantás
Csillogni sem lehet szebben
Éhét veszti ki csak lát
Kevély lidérc veszti hitét
Lénye tüzes gomolyag
Fogom édes Létesz kezét
Fény bűvöl s ősanyag
-örökkön-
Petes H. László
Author: Petes H. László
Petes László néven születtem Gyöngyös városában, elmondhatom, vérbeli hevesi vagyok, hegyek, völgyek. Mégis máshová sodort az élet, jelenleg Érd városa a lakhelyem. Még tizenéves koromban kezdtem el verselni, meg is jelentem antológiákban, de a sors elvont kissé az írástól, más szép feladatok felé. Írtam így a fióknak... Pillanatnyilag egy új élethelyzet újra előhozta bennem a vágyat az írásra, mint egy szikra és megtaláltam az Irodalmi Rádiót ahol partnerek szerzeményeimre.