Körbe tekergő fekete fal,
Összeér bennünk a sorsfonal.
Szeretnélek Téged igazán szeretni,
De nem lehet hozzád közel kerülni.
A benned élő látomás,
Egy láthatatlan űrállomás.
Önmagad általi börtönöd fala,
Csillogó lelkedet körbefogja.
Nehéz téglákból építetted,
Erős ragasztóval be is rögzítetted.
Így éltél énedben egyedül,
Hamis biztonságodban legbelül.
S mikor a tiszta szeretet
Szívedben életre kelt,
Megcsókolta legbelső fénytestemet.
Falaidon kis repedések keletkeztek,
Érezted, s gyorsan orvosolni kellett.
Újra ragasztóval rögzítetted,
Eme omladozó , girbe-gurba szerkezetet.
Megnyugodva élted, további életedet,
Miközben a Napfény
Körbecsókolta szépséges bőrödet.
A szellő szava, úgy hallod,
Most mintha titkokat súgna,
S lebbenő függönnyel jelezne Neked
Lelkem szerető csókja.
A sarokban a kis pók hálójának hangja,
Pattog és serceg, hogy füled ezt meghallja.
Benne még a porszem is vidáman énekel,
Örül, mert látja, hogy szép szíved életre kel.
A hangyák a ház alatt örömtáncot járnak,
Mert érzik, a hadak útját oly nehezen, de megjártad.
Szíved rejtekébe is örömmel benézel,
S a falak hűlt helyén egy fényfonal
Szívembe vezérel.
Author: Hajnal Cs. Krisztina
Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt