Vágatlan film
Teszi és reméli, élete megéri.
Saját kedvét köti gúzsba, nem érti.
Áldott és veszett, jókedvű lakatok.
Magam előtt lesüppedve haladok.
Váratlan mondatok kopognak felém.
Boldog és gondol rám, mindez enyém.
Hulláma elsodor, kedvesen teszi.
Ilyen, ha az óriás a hőst megeszi?
Az igaz, hogy boldog ott a körben.
Mosolya őszinte, kifordított tükörben.
Hiszen jó neki, az nekem is fontos.
Lélekszinkron jó, a század nem pontos.
Eltékozlót évek, a néma vágy örök.
Egy janicsár dönthet “gyaur vagy török.”
Szálló gondolatom egy szabad madár.
Elröppenne az égbe, hol nincsen határ.
Emlékek messzi űrben keringenek.
Idegen lények egymásra tekintenek.
Kérdés nélkül leszállnak a Holdon.
Tudják, itt a menedék, az otthon.
2026.09.21.
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…