Edit könyve 4. rész

Edit könyve  4.rész

 

 

Apám nem használta az internetet. Felhívta az egyik utazási irodát, hogy megtudja, mikor indul csoport Thaiföldre. Az ügyintéző nagyon megörült a kérdésnek. Épp  a jövő héten, felelte. Nálunk fél évvel előre szokás helyet foglalni, de önnek szerencséje van, mert egy házaspár hirtelen visszalépett. Két helyünk van féláron, all inclusive ellátással. A vizumot el tudjuk addig intézni, ha szeretnék.

Hát persze, hogy szerettük volna! Az öreg bement személyesen elintézni, én meg készülődni kezdtem. Fodrász, manikűr, vásárlás.

Az utazás napján már elbizonytalanodtam, féltem otthagyni két hétre a gyerekeket, de apám határozottan felszólított, hogy köszönjek nekik gyorsan, kitaszigált az ajtón, és elvitt a Liszt Ferenc Repülőtérre. Már várt bennünket egy idegenvezető, a foglalási szerződést odaadtuk, megkaptuk a repülőjegyet és a beszállókártyát, irány a becsekkolás, hosszú sor, álldogálás, mire felszálltunk, már elfáradtam. Pedig a neheze még ez után jött. Thaiföldre az út egy teljes napig tart. Átszállás Dubaiban, ahol három órát kellett  várni, amíg megtankolt a gép, és elvégezték  a felszállás előtti vizsgálatokat rajta. A várost nem  láthattuk, mert a transzfervárót nem lehetett elhagyni. Végre megérkeztünk Bangkokba, ahol  végeláthatatlan sor állt a beléptetésnél, a csomagvárónál, aztán még két óra buszozás a végállomásra, Pattayára.

Egy nap már eltelt, a következőt átaludtam, a vacsorára már lementem kopogó szemekkel, leesett vércukorral. Csak akkor vettem észre, mekkora a szálloda. Egy város a városban. Bank, több butik, hat étterem, disco, mozi, benti és kinti uszoda, teniszpálya, röplabdapálya, íjászklub, és még ki tudja, mi minden. Kóvályogtam az aulában, néztem körbe, vajon hol lehet az étterem, ahol a helyem lesz.

Egy dolgozó a magamfajta bambákra volt állítva, hozzám lépett, és kérdezte, hol a kártyám, amit előző este adtak a portán. Elővettem, megmutatta melyikbe menjek.

Ott egy pincér az asztalomhoz vezetett, mondta, hogy ez lesz az állandó helyem. Természetesen a többi éttermet is használhatom, de előre be kell jelentkeznem, ha máshol akarok enni, és fizetni kell érte.

A mellettem lévő asztalnál hárman ültek, egy kissé molett középkorú nő, két jóképű pasi, egy ötven, és egy húsz év körüli, magyarul beszéltek.

Akkor vettem észre, hogy svédasztal van, felálltam, közelebb mentem. Te jó ég, micsoda választék!

Legalább tíz fajta előétel, főétel, desszert, és rengeteg gyümölcs. Próbáltam olyat keresni, amiről sejtettem, hogy miből áll, szedtem néhány fajta főételből a tányéromra, mindegyikből egy keveset, és leültem enni. A szomszéd asztalnál ülőkkel néha egymásra sandítottunk, sejthették, hogy én is magyar vagyok. Végül a nő vette a bátorságot, megszólított.

• Figyelj, nem te vagy Szabó Edit?
• De igen. Miért?
• Délelőtt az itteni idegenvezető már tartott egy tájékoztatást, szólni akartak neked is, de ki volt téve a ne zavarjanak tábla. Vacsora után elmondom a lényeget.

Megvártak, míg végzek, bemutatkoztunk egymásnak, ők apa, anya és a fiuk. Kint leültünk a gyönyörű belső udvarban a szökőkút mellett egy padra, és elmondták a lényeget. A csapból ne igyunk, az étteremben és a tengerparti bárban korlátlanul fogyaszthatunk bármit, ami készleten van, de a halakkal vigyázzunk, mert van, amelyik nagy mennyiségben mérgező. Ezek a csalafinta házigazdák pont azt szokták egyben felrakni az asztalra, de csak csipegetni szabad belőle. Több kirándulás lesz, amire lehet jelentkezni, de azokra külön kell fizetni. A sportszereket és a masszőrt is ingyen igénybe vehetjük, de mindenhez időpontot kell foglalni. A vacsora és a beszélgetés alatt folyton bámult a fiatalabbik pasi.  Ha ránéztem, vigyorgott. Megkérdeztem, hogy lehet, hogy a felnőtt gyerekük velük nyaral. egyszerre felnevettek.

• Kisvince a haverjaival akart biciklitúrára menni a Balaton körül, de egyikük eltörte a lábát, aztán a többieknek is elment a kedvük. A Nagyvincét meg felhívták az utazási irodából, hogy felszabadult két hely, az egyiket már eladták, de még maradt egy féláron, nem érdekli-e valamelyik ismerősünket. Mi meg lecsaptunk rá.
• Én vettem meg a másikat.
• Kicsi a világ.
• Van itt Wifi?
• Persze, több helyen ki van téve a falra a kód, beütöd és már internetezhetsz is. Jelölj be bennünket ismerősnek, ha rajta vagy a facen, akkor tudunk egymásnak segíteni, ha elakadunk.
• Rendben, de én nem bírom már ezt a meleget, pedig egy órája lement a nap, megyek lefeküdni. A tengert majd megnézem holnap.
• Mi is megyünk. Hányas szobában vagy?
• A 334-ben.
• Mi a 335 és 336-ban. Menjünk együtt.

Útközben ráálltam a Wifire, bent jól esett a hűvös, a klíma 22 fokra volt beállítva.

Alig értem a szobámba, csipogott a telefon.Kisvince írt messengeren.

• Hello, sexy nő, van kedved még beszélgetni egy kicsit?
• Hülye vagy, mit akarsz tőlem, a fiam lehetnél!
• De nem vagyok a fiad. A kor csak egy szám. Gyönyörű vagy. Mindened szép. Az alakod, a szemed, a szád. Szeretném megcsókolni a szád.
• Hagyjál békén, szedj fel magadhoz való kislányt, ne zavarj, mert a családommal akarok beszélni.
• Jó, nem zavarlak, de nem foglak békén hagyni.

MI van?! Gyönyörű, én? Vak ez a gyerek? A férjem se talált gyönyörűnek, nem csak a válás előtt, amikor udvarolt, akkor sem. Legalábbis nem mondta.

A családot felhívtam, épp akkor értek haza, már nagyon izgultak, hogy mi van velem.

Mindenkit megnyugtattam, itt min den szép és jó, aztán lefeküdtem.

Reggel végre normális időben sikerült ébrednem, így nem maradtam le az étkezésről. Az asztalszomszédok előttem érkeztek. Kértek, üljek át hozzájuk. Megbeszéltük a pincérrel, örült mert így jöhet fizető vendég a helyemre. Én is örültem, mert ha egyedül ül valaki, akkor megbámulják. Olyan szánalmas, ha nincs, akivel utazzon.

Az asztalnál szemben ült velem az ifjabbik. folyton a lábamat kereste, egyszer megsimogatta a bokámat az övével. Gyorsan magam alá húztam, nehogy észre vegyék.

Reggeli után végre megláttam a tengert!

Gyönyörű, hosszan elnyúló, homokos part tartozott a szállodához. Sehol nem láttam még ilyen vakító kék eget, ilyen szép hullámokat. Állt a levegő, a szörfösök nagy bánatára, akiknek jobbra volt kijelölt hely, a jetskiseknek meg balra. A fürdőzőket egyik sem zavarta. Élvezettel mártóztam meg a lágy hullámokban. Felváltva úsztam és napoztam a parton. Vince egész véletlenül mindig akkor ment ki napozni, amikor én.

Tizenegy körül már elviselhetetlenül perzselt a nap, ezért a szobánkba vonultunk. Megint kezdődött a messengerezés.

• Szia sellőlány! Bikiniben még sexybb vagy!
• Szerintem szexinek kell írni, magyarosított szó. Amúgy tisztában vagyok vele, hogy nézek ki. Ahogy egy átlag harmincöt éves. Nálam átlagosabb nő nincs.
• Dehogy, tíz évvel fiatalabbnak nézel ki, és nagyon szép vagy.
• A profilod szerint te húsz. Keress fiatalabbat.
• Nem kell fiatalabb, te kellesz.
• Fejezd be, különben letiltalak.

Ebédnél megint a bokámat kereste, szieszta után a fürdőzésnél megint igyekezett a közelembe kerülni, nem győztem előle menekülni. Bosszantott, de ugyanakkor tetszett is a dolog. Én, aki annyi megaláztatást elszenvedtem a férjemtől, és annyi magányos hónapon vagyok túl, végre figyelmet kaptam! Igaz, nem olyan pasitól, amilyenre vágytam, de az ember nem kaphat meg mindent.

Vacsora után megint a szokásos műsor kezdődött, de mostmár könyörgött, hogy engedjem be. Csak egyetlen csók, és távozik.  Végülis, miért ne? Olyan régen csókoltak már meg, nem is emlékszem rá, milyen.

Elfordítottam a kulcsot a zárban. Ott állt az ajtó mögött. A másodperc tört része alatt farzsebébe tette a telefont, a szobába lépett, és a számra tapadt. De milyen jól csókolt! Két másodperc múlva már az ágyon voltunk, és életem  addigi legjobb éjszakája kezdődött.

Már virradt, amikor távozásra bírtam. Megmondtam neki, hogy ez egyéjszakás kaland volt, ne írjon többet, ő nem szólt rá semmit.

A következő napon Csilla és idősebb Vince kirándulni mentek, az ifjabb azt mondta, ő inkább jetskizne.  Természetesen esze ágában sem volt sportolni, legalábbis nem vízen.

Addig sündörgött, kopogott az ajtón, amíg be nem engedtem. Az energiája kifogyhatatlan volt. Így telt el négy-öt nap, folyton szexeltünk, mint a nyulak. Nekem jó nagy lemaradást kellett behozni, neki meg folyton azon járt az esze, mint Mórickának.

Egyszer kicsit hangosabbak lehettünk, áthallatszott Csilláékhoz, aki kíváncsi volt, ki az a superman, akivel vagyok, és megleste. Amikor meglátta, hogy a fiacskája, patáliát csapott éjnek évadján. Kiderült, hogy a srác még  a tizennyolcat sem töltötte be, az anyja fenyegetőzött, hogy ha hazamegyünk feljelent megrontásért.

• Megrontani, én?! A fiacskád tanított engem! Ha lehetne vizsgákat tenni szexből, neki már nagydoktorija lenne!
• Tartsd magad távol a családomtól! a külön asztalodat kérd vissza!

A cirkuszra feljött a recepciós, közölte velünk, ha még egy pisszenést hall, kidobja a társaságot az utcára, mehetünk ahová akarunk.

Másnap reggelinél mindenki engem bámult, vörös posztó lettem. Az összes magyar értesült az esetről. A következő napokban később mentem le enni, mint a többiek, minden kirándulásra befizettem, hogy ritkábban találkozzunk.

Az úszó piac volt a legérdekesebb, európai embernek elképzelhetetlen. Szerencsére olaszokkal kerültem egy csoportba.

Minden élmény hatványozódik, ha van kivel megosztani. Sajnos ez nekem nem sikerült, magányos lettem megint. Azt gondoltam, legalább annyi haszna volt ennek a kalandnak, hogy felszabadított bennem egy gátlást, ami megakadályozta, hogy egyáltalán észrevegyek férfiakat. Máris nyitottabban néztem a szemükbe, mosolyogtam rájuk, de sajnos mindenki párban nyaralt rajtam kívül.

Na, majd otthon, gondoltam! Ha hazaérek, teljesen más ember leszek. Élni fogok, ahogy normális emberek szoktak.