Dilemma a köbön

Dilemma a köbön… / hogyan győzd meg magad döntési helyzetben/

Miért kéne elmenjek az osztálytalálkára?
hát mert találkozhatok régóta nem látott ismerős lányokkal és fúkkal, akik egykor
nagyon jó spanok voltak, nem mellesleg elég jól néztek ki. Na és felidézik azt a tinit, aki voltam egykor: régi emlékeket, szerelmeket, örömöket, bánatokat, bulikat – jó megyek

Miért ne menjek mégse?
Ha megakarom őrizni azt a képet, amit az egykori lányok, srácok kiváltottak bennem a feszülő pólójukban, ne romboljam le most egyetlen perc töredéke alatt. Lehangol, ahogy az ingek, pólók, ruhák diszkrét leple alól kivillan egy-egy sörhas, kidomborodik az apacsöcs, ritkuló mellszőrzet, megereszkedett toka, kebel, enyhén lógó tricepszek, s néhány artritis jelzi, már nem a régi a csapat. Sőt, nem túl ritkán az is megesik, hogy nem ismerem fel egy-egy érkezőben az osztálytársam.                 Ez frusztrál – nem megyek

Miért menjek mégis?
Mert csak ott tudhatok meg olyan fontos dolgokat: mint ki kivel szakított, kivel jött össze, kitől vált el, kivel folytatja, kitől szült gyereket vagy kinek hagyott, kit hagytak el, miért maradt szingli ki- mit hagyott az előző kapcsolatban, házasságban, mit hozott, hány gyereke, unokája van, vagy miért nincs. Miből élnek, hogy élnek, miért ott élnek..és mindezt pár óra alatt. Hát jobb mint a bulvár- megyek mégis

Miért ne menjek mégse?
Ki a fenének hiányzik, hogy egy órára megjegyezzem ki-kinek a kicsodája, hol él, mit csinál, hogy mire eljövök , már a felére se emlékszem. Sőt, már ott sem. Rám se nagyon .Akkor mit erőlködjek. Nekem se feleségem, férjem, se pereputtyom, mit osszak meg velük? Érdekli őket miért maradtam szingli? Csak az számít, akinek minden rubrika kipipálva. Én a szakmámnak éltem, de az meg nem érdekli őket vagy alig. Sajnálatból nem kérek kösz. -nem  megyek

Miért menjek mégis?
Otthon ülni tudok még a következő 10-20 évben is, de látni , hogy ők se fiatalodtak, egyfajta megnyugvással tölt el. Kicsinyes kéj, de jó látni, hogy aki a gimi bikája, alfahíme volt egykor, mára szomorúan konstatálja, hogy a szarvasbőgést nélküle rendezik. Prosztata gondok, térdprotétis, kopaszodó homlok, foghíjas mosoly lett a mai valóság. Ha alfaamazon volt, mára már kissé megereszkedett szimatszatyor a fronton, implant- popó helyett fonnyadt motyó, fogkrém reklám helyett fogbeültetés, protézis, itt-ott ritkuló haj. Haj , múlik a szépség! – jó megyek

Miért ne menjek?
Ha maradék éveimet öreg nők és férfiak körében kell töltsem, legalább ne a százszor hallott, unásig lerágott csontok, sztorik hallgatásával kelljen elütnöm azt. Inkább a gyerekeim, szomszédaim, barátaim, kártyapartnereim vidám társaságában szídhassam a kormányt, a focit, a fiatalokat, a klímaváltozást, az árakat. Velük szőjek terveket, beszéljek a bajaimról, műtéteimről, bakancslistámról, menjek koncerte, színházba, utazni…

Miért menjek el mégis??
Nos, bár közhely, hogy az élet rövid, meg ki tudja mit hoz a holnap, nekem mennyi adatik, de az biztos, hogy a legtartósabb barátságok, kapcsolatok erre az életszakaszra tehetők. Hiába próbálok kutatni az agyamban, vannak még korábbról datálódó emberek, akikkel jó viszonyt ápolok, de ők is részei voltak az Alma Maternek. Tehát leszögezhetem, hogy ez egy élethosszig tartó kötelék. Cincálhatjuk, lazíthatjuk, szorosra fűzzük, néha meglazul vagy újat sző az élet. Egy biztos, hogy jó tudni, a másik is küzd ezekkel a gondokkal, mint én és belül úgy érzi, ha eljön, megint azon a térfélen van pár órára, ahol még az élet napos oldalát látta.
KELL AZ A PÁR ÓRA!

B. Torda Hajnal
Author: B. Torda Hajnal

Torda Hajnal néven érkeztem, egy ötgyermekes család legifjabb lányaként. Édesapám fodrászként, jóanyám kereskedőként dolgozott. Engem taníttatni akartak, mert már gyermekkoromban rengeteg dolog érdekelt. Érmihályfalván cseperedtem, majd családom 1963-as Pestre költözése után, iskoláimat Erzsébetvárosban végeztem. Először a Kertész utcai Általános Iskola, majd a Madách Gimnázium voltak ideiglenes otthonaim. A gimnázium meghatározó volt sok szempontból is. Erős művészeti élet folyt ott, és én a biológia-kémia szakon életre szóló ismereteket, barátokat szereztem. Akkoriban. Budapest legerősebb gimnáziumaként sok későbbi színész, rendező, sportoló kohója volt, ahol az orosz nyelv mellett, latint és angolt is tanultam. Ezután a Gyógypedagógiai Tanárképző logopédia szakán végeztem, mely főiskolán Montágh Imre, kiváló beszédpedagógus indított el a pályán, majd nyugdíjazásomig szinte minden területét bejártam e nehéz szakmának. Tanári pályámon inkább színjátszó társulatokat vezettem és versmondó versenyeken vettem részt, de írással nem foglalkoztam. Közben 2005-ben angoltanári diplomát is szereztem, mely tárgyat az új rendszerű oktatásban, 2022-ig tanítottam. Az írással gimnáziumban próbálkoztam először, ahol a orosz tanárom biztatására egy vers fordítása volt az első, írásban megjelent művem. Majd hosszú szünet következett. Ahogy másoknál is sokszor előfordult, én is a fióknak írtam, ám 2018-ban, az Irodalmi Rádió pályázatán indultam, sikerrel. Azóta írok verseket és prózákat. Több, mint 30 antológiában jelentek meg műveim. Két verseskötetem,...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A lelkem darabjai

Avagy a szerelemhez még mindig értek. Csak a férfiak használati útmutatóját nem találom. Kedves Naplóm! Ma reggel megállapítottam, hogy a szívemnek sürgősen szüksége volna egy

Teljes bejegyzés »

Hét szóban szerelem

Te vagy a reggel első gondolata, az este legszebb, titkos mondata. Pedig megfogadtam, észnél maradok… aztán rám mosolyogtál és tessék, itt vagyok. Téged kereslek száz

Teljes bejegyzés »

Őszi Falevél keringő

Ma reggel táncra hívta a szél az erdő aranyruhás fáit, s egy rozsdavörös falevél elsőként bontotta ki szárnyait.   Utána száz, majd ezernyi társ, sárga,

Teljes bejegyzés »