Különös titkot súg a lámpafény,
Az ablakon túl alszik a világ,
Rávetül halkan a tiszta remény,
Álmodik bent a boldog ifjúság.
CSillag gyullad fenn az égen,
Olvad a sötét, s jön a Való,
NYílik a titok a messzeségben,
Irgalom árad, mint a hulló hó.
CSend oson be a zárt ajtó küszöbén,
Odaátról hozva az alvó világ neszét,
Dicső pillanat ez az éjszaka közepén,
Ahol a fáradt ember leteszi terhét.
Author: Karakó Mónika
Karakó Mónika vagyok. 2005-ben születtem Budapesten. A versírással először egy iskolai feladat keretein belül ismerkedtem meg. Később egyre több verset írtam, viszont úgy ténylegesen az Egyetem első évében kezdtem foglalkozni. Ki akartam próbálni valami újat, ezért meséket is írok a versek mellett. A művészet ezen ága segít szavakba önteni az érzéseimet, belső gondolataimat, és az a célom vele, hogy legalább egy ember magára ismerjen ezekben, és támaszt nyújtson neki.