Halkan lépett be december havába, szinte észrevétlenül. Úgy ölel át bennünket, csendesen és melegen, mint puha, fehér hótakaró az erdőt, a földeket, az álmos falvakat, városokat.
Az egyre növekvő fényáradaton, a csábító díszeken, ajándék dobozokon, s a csillogó kirakatok üvegén túl, azért van valami több, valami más. Valami varázslatos.
Valami, amit egész évben keresünk, kutatunk. Amit hajszolunk szakadatlan, s mert megállni csak ritkán szoktunk, mi emberek, ezért láthatatlan marad a szemünk előtt.
Hiszen tudjuk jól, a varázslat, a misztikum, a titokzatosság, a Karácsony üzenete igazán a szívünkkel látható, s a lelkünkkel érezhető. Szemeinkben ott ragyog gyermekkorunk karácsonyfája, s rajta a sok színes fény fűzér, az üveggömbök, melyben saját, boldog arcunkat láttuk visszatükröződni.
Akinek mindez megadatott, a világ gazdagságát tudhatja magáénak. Mert nem sok kell a boldogsághoz. Olykor egyetlen dolog is elegendő.
S ahogy fogynak a naptárban a lapok, s december hava lassan a múltat idézi majd, bennünk úgy növekszik az aprócska láng fénye s ereje. Kiéhezett, elgyötört lelkek várják, hogy elérkezzen az ünnep.
Az igazi Karácsony a szívekben él. Az igaz Fény ott születhet csak meg, benned, bennem, azáltal, hogy megnyitjuk szívünkön az ajtót. Ezen az ajtón pedig, a Mennyország ragyog ránk. S ha szélesre tárjuk szívünk ajtaját, akkor egész évre feltölt bennünket a szeretet fénye. De legalább, erre a pár napra lennénk szeretetteljesebbek, megértőbbek, elfogadóbbak.
Ha majd elhalkulnak a harangok, csengettyűk, s az utolsó csillogó üveggömböt is papírba csomagolva elraktuk, ne feledjük el az év többi napján sem nyitva hagyni ezt az ajtót. Mert az ünnep aranyló morzsái ott maradnak szívünk asztalán, s melyből táplálni másokat, magunkat a legnagyobb ajándék lehet.
Az igazi Karácsony nem két nap az idő kerekén, s nem a rohanás, az üres vágyak beteljesítéséről mesél. Az igazi Karácsony őrzi még a régi idők szellemét, a csodát, hogy megszületett a Fiú, aki elhozza mindannyiunk számára a reményt.
A reményt, hogy meg tudunk változni, jobbak lehetünk, s az épp csak megszületni készülő új világba, a szeretetet hirdetve, mi is beléphetünk. Reményt kaptunk arra, hogy méltók lehetünk a Karácsony igazi üzenetéhez, s ahhoz, aki értünk mindezt vállalta.
Mert az igazi Karácsony a szívekben él. Benned, bennem, mindannyiunkban. Titokzatos és varázslattal teli, melyet felnőttként is úgy várunk, mint a gyermeki szív. Várjuk, hogy érezzük meghittségét, hogy újra átjárja lelkünket az üdvösség, a hála és a béke érzése.
Mert az igazi Karácsony csakis a szívünkben élhet tovább. S ha nyitva hagyjuk a szívünkön ezt az ajtót, akkor maga a Megváltó lép be oda, Karácsony szent éjjelén.
Author: Maryanne Antares 818
Kerekesné Udvari Marianna vagyok, Nyíregyházán születtem 1974. november 4-én. Gyönyörű családom van, kivételes férjem, és született négy szépséges gyermekünk. Az írás pár éve talált rám, a legnagyobb veszteség idején, és mostanra ez lett a gyógyulásom eszköze. Az elmondhatatlan és elviselhetetlen fájdalmat igyekeztem enyhíteni, kiírni érzéseimet. Eleinte csak magamnak írtam, és a fiók mélyén pihentek a verseim, amelyek a végtelen szomorúságról, veszteségről, egész világom összeomlásáról szóltak. Aztán kezdtek egyre fényesedni a történetek, már láttam a kiutat ebből a sötétségből. Azóta egyre születnek a versek, történetek, amelyek immár sokaknak lett gyógyír a nehézségekre, és remény az újrakezdéshez. Szeretnék fejlődni az írásban, és végre könyv formában is viszont látni mindazt, ami az évek során lelkemből megszületett. “Ha van szebb a születésnél, az az újjászületés. Amikor azt hiszem, hogy vége, hogy nincs bennem több rejtett üzenet, nincs több varázslat, akkor megmutatkozik újra. Előhívja az erő, a szándék, az élet szeretete. S lám, milyen csodákat produkál a lét! Isten pedig huncutul mosolyog le rám, mert előre tudta, hogy van folytatás. Mindig van folytatás.”