Kandúrbánat, búbánat
Mért bánkódik, kanduram?
Miért, hogy rosszkedve van?
Netán a ház asszonya
jó éjt seprűvel mondta?
Vagy a nagy kövér gazda
az oldalát megrúgta?
Vagy tán egy komisz gyerek,
hogy fogjon több egeret
a farkára lépeget?
Vagy nagy gondot rejteget?
Rejtegetek én bizony!
Mert megvénültem nagyon,
s sok cica az udvaron
messze kerül, ha látom.
Bizony, így van barátom.
De hát ez sem lenne baj,
nem ennek mondom: Hajaj!
Hanem sok között csak egy,
háztetőre mással megy.
Hiába tudom, hogy ez
már csak így természetes,
attól nekem mégis fáj.
Legyen a nevem Miááááj!
Tenyeremből etettem,
mégis magányos lettem.
Vén kandúrnak csak ez fáj,
miáj, miáj, s még miáj!
Ezért esz engem a bú,
mert nem nekem dorombú…
Nyaúúúú!
Búzaháza,
2025. március 21.
Author: T. Igor Csaba
1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.
Egy válasz
Jót derültem a kandúr versen.
Szeretettel: Rita