Kötések között
Vidékre születtél, paraszt család közé,
Ám a földművelés nem vált benned vérré.
Tanulni akartál, vonzott az iskola,
De más útra terelt az ősi vér szava.
A kemény törvények úrrá lettek rajtad,
Szigorú kötések nyomták el a szavad.
Nem számított hited, lelked kiáltása,
Nem enyhült a szabály, elődök hatása.
Minden hajnal terelt, dolgozni a földre,
Mégis büszke voltál az ősi pecsétre.
Úgy érezted, talán megnyerted a csatát,
Csitítottad némán a szíved viharát.
Gondoltad, jó ez így, mit tehettél volna,
Úgy hitted, ha szólalsz, minden szétomolna.
Bizalmat kaptál, otthonod védelmét,
Csak az álmod veszett, a szél hordta szét.
Az évek teltek, keményen dolgoztál,
Fásultan léteztél, télre jött a nyár.
De az éjek szíved az ég felé vitték,
Lélektemplomához fények vezették.
Belépve az ajtón, angyal fogadott,
Óvó szeretettel ölelést adott.
Átfogtátok egymást oly melegséggel,
Mit földi ember csak mesének képzel.
Hallasd a hangod Lélek! Áraszd a fényed!
Ember miért jó, ha láncaidat véded?
A vad folyó vize is elszántan halad,
Törvények szavára csendben nem marad!
Tomboljatok! Lassan csendesedjetek le.
A harcok után születik meg a béke.
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
2 Responses
„Hallasd a hangod Lélek! Áraszd a fényed!
Ember miért jó, ha láncaidat véded?”
Talán ezt mondta neki a lélek.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita Hiszem, hogy a lélek a legtisztabb tanácsadója az emberrészének. Hiszem, hogy a kékek akkor tudja árasztanak a fényét, ha mindketten szabadok: ember és lélek. Láncok nélkül. Köszönöm szépen a hozzászólast Őszinte tisztelettel: Gyöngyi