Egyszer véget ér

Egyszer véget ér

 

Egyszer majd minden véget ér,

A lehetőség már nem ígér.

A szemünk lassan becsukjuk,

S mély álomba zuhanunk.

 

Testünk ágyát a mély adja,

Sírhant lesz a paplanja.

Lesz majd olyan, ki megsirat,

És olyan is kit meg nem hat.

 

Így van rendjén, ha menni kell,

Nem jár bónusz új jegyekkel.

Ezért, addig, amíg élünk,

Búnak sose adjuk fejünk.

 

Örüljünk hát a csodáknak,

Adjunk hálát minden napnak.

Oltalmazzuk az életünk,

Mely a legnagyobb értékünk.

Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi

Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Meghatóan szép sorok, talán épp azért, mert igazak. Egyszer elmegyünk, de addig, míg élhetünk örülnünk kell mindennek ami szép és jó és igen, vigyázni kell az egészségünkre is.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Bolyhos fénysugár

Nem… nem sajátíthatom ki. Most értettem meg… Hagynom kell ragyogni… Valódi fénysugárként ölelte magához az életem, pici bolyhokban. Az út pora rám rakódva nem lehetett

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Kapocsi Annamária

Talmi bánat

Már elengedtem bús terét a szónak, s mint buktatók adnak helyet a bajnak, én úgy adok esélyt a változásnak, a kinyílt szemednek, s szívednek vázat.

Teljes bejegyzés »

Lávafolyam és kék lángok.

Lávafolyam és kék lángok. Pillangók mámoros tánca, vágytól párás, holdfényben fürdő, mesés éjszakán. Ámornak szenvedélyes násza ez: kélyesen vonaglik két test, s a remegő szívek

Teljes bejegyzés »

Kovács Gergely: Alig(ha)ikuk – 6.

A pedikűrös dédelgetett kertjében körömvirág nő. Mobilis lelkész elektromos autót vett. Klímabarát lett. Kerítő Kántor szukákkal áll a sarkon. Kutyafuttató. Olasz mamutcég új telephelyet keres.

Teljes bejegyzés »

Nem tudom pontosan

Nem tudom pontosan   Nem tudom pontosan, Hány rímet használtam fel; És nem tudom pontosan, Hány szót gépeltem el.   Nem tudom pontosan, Hány versem

Teljes bejegyzés »
Versek
Váralljay Ildikó

Idegen vonás

Kölcsönkapott szemmel nézel rám, idegen fény ül a szivárványhártyán. Valami rezdül a tekintetben, mint idegen dallam egy ismerős énekben. Rám szárad egy szín, amit nem

Teljes bejegyzés »