Nincs mit enni

Nincs mit enni.
Álmosan keltem, megyek a piacra,
Hátha filléren, fogat csikorgatva
Kis szatyromba hajnali dér
Új világként hozzám megtér.

Végre odaérek.
Tele a reggel emberekkel.
Mégsincs egy sem, akivel
Domboldalon, selymes víz partján
Kis szatyromat megoszthatnám.

Sorbaállok én is.
Egy gyékényen ül két anyóka,
Üres szemmel néznek jobbra-balra.
Portékájuk fakó, megtépázott:
Éhes szájakra nyakörvet varázsolt.

Szétnézek az áruk közt.
Egyiknél van kenyér, augusztusi, kovászos:
Eszetlen csürhe fonnyadt csücskén csámcsog.
Másiknál bársonydoboz, tudod, olyan újfajta:
Kíváncsian kinyitom, megint csak pufajka.

Ott van még a termék.
Látom, mindkettőnél kapható
A hamiskás buborékfújó.
Benne az értéktelen barátság,
Érdekből fújt szappan-valóság.

Érjétek be ennyivel.
Vagy maradjak pénzemnél, hogyha nincs mit megvennem?
Földembe a bacchusi élet csíráját vessem,
S végeláthatatlan Semmit fogyasztva
Hazudjak hamis mosolyt magamra?

Nincs mit tenni.
Nézem, az aljadék sáremberek
Egymás lelkén átverekszenek,
S a hamis isten zöld hasán
Kárhoznak el a Golgotán.

A vége ugyanaz.
Régmúlt korok rajzolta vizesárkok
Között hidat már nem találok:
A mindent elsodró rubint cseppek
Szülnek bennünk káini szellemet.

Somodi Gergely András
Author: Somodi Gergely András

Somodi Gergő vagyok, 1998-as évjáratú, a fővárosban születtem és élek ma is. Mindig is éreztem magamban indíttatást az alkotásra, de csak nagyjából két éve kezdtem el verseket fabrikálni először csak a saját magam szórakoztatására, illetőleg terápiás célzattal. Viszont egy saját verseskötet ötlete is felmerült bennem, amelyet szeretnék majd megjelentetni. Ehhez jó felületnek tartom az Irodalmi Rádió oldalát, mert szeretnék fejlődni, visszajelzéseket gyűjteni a többi alkotótól, illetve, mert ezáltal kipróbálhatom magam (és a műveim) egy nagyobb színpadon, ami akár egy hosszú szenvedélybetegség korai stádiumú tüneteként is értelmezhető. Az alkotói felfogásom a nyitottságra épül, mert úgy gondolom, hogy jót írni csak tabuk nélkül lehet. Eddigi egyetlen publikált művem az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg: Bennem maradt: Szerelmemnek Bálint-napra, 2025

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „A vége ugyanaz.
    Régmúlt korok rajzolta vizesárkok
    Között hidat már nem találok:
    A mindent elsodró rubint cseppek
    Szülnek bennünk káini szellemet.”

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Azt szeretném

Rózsa Iván: Azt szeretném Azt szeretném, hogy palesztin és zsidó egymással összebéküljön! Egykori ellenség egy asztalhoz üljön! Síita és szunnita ne utálja egymást! Pakisztáni és

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Cabo verde

Rózsa Iván: Cabo verde A zöld-fokiak fokozták a szintet; Nekik egyáltalán nem volt mindegy; Hispán sztárok elképzelés nélkül rúgták a bőrt: És egy legenda megint

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Üdvözülés

Rózsa Iván: Üdvözülés Mindenki saját magáért felelős. Tetteiért, cselekedeteiért. Isten semmiért sem felelős. De az egyetlen, univerzális, omnipotens Isten által Te is üdvözülhetsz! Ha van

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Történelem-hamisítás

Rózsa Iván: Történelem-hamisítás A történelemkönyveket írják és olvassák… A folyamatokat újraértelmezik, kiforgatják… Hány ezer éve csikorog már ezen kerék?! Mikor mondja az emberiség: na, most

Teljes bejegyzés »

A csodás zöld kalamáris

A csodás zöld kalamáris   A szép múltunk festett százezer ecsettel ezer pompás világot. Mi együtt alkotunk, s egy szívként rajzolunk milliónyi virágot. A csodás

Teljes bejegyzés »